Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

században viszont már a teljes „lefedettséget" megközelítve gyakoroltak kontrollt a hivatalos orvosláson kívüli praxisok felett, az azt gyakorlókkal szemben. Vagyis leginkább a konkurenciájukkal hatottak a mágikus-gyógyító piacra több-kevesebb sikerrel. [1. ábra] Minden piaci résztvevőre hatottak még az „importból" származó képzeteket, amelyek befolyásolták, igazították, olykor a dominanciáját érték el hol az egyik, hol a másik szereplőnek. Az igazságszolgáltatás új eljárásait, a Praxis Criminalis bevezetését; a demonológiai tudások társadalmi nyilvánosságának kiszélesedését vagy beszűkülését, a csodahit és a démonhit szkeptikus elutasítását vagy a képzetek elfogadását; az empirikus gyógymódok széles körű elterjedését, a higiéniai szokások megváltozását, az orvosi intézményhálózat, szülőotthonok, kórházak kiépülését sorolhatjuk ide a kontrollt gyakorlók esetében. A népi hiedelmek szerkezetváltozását pedig, a tanulással, „felvilágosítással", elért hatások, illetve a közösségek saját elbeszélői kultúrájának megváltozása felöl érthetjük meg igazán. Mindenről a boszorkányüldözés forrásai, a valódi boszorkányperek, csak részben tudósítanak, annak ellenére, hogy a rendszer minden eleme szerepet kapott bennük. A teljes ökonomikus rendszert a boszorkánypereken kívüli forrásokkal (rágalmazási perekkel, „boszorkányként" meggyilkolt személyekkel kapcsolatos hatalmaskodási perekkel, kuruzslók, gyógyítók ellen lefolytatott szabálysértési ügyekkel, egyházi fenyítőperekkel, a jogi, demonológiai, orvosi irodalommal) együtt mérhetjük fel igazán. A boszorkányperek felfelé ívelő számai mögött biztosan ott vannak a kliensek, páciensek „alulról jövő" késztetései, a keresleti oldal egyre erőteljesebb megjelenése; a mágikus és a gyógyító specialisták kínálati oldalán az egyre szélesedő választék, a köztük zajló személyes és gazdasági verseny fokozódása; és természetesen ott van a jogszolgáltatás szigora, annak jogi kerete, az egyház elutasító magatartása és gyakran versenyképes ajánlatai a páciensek, kliensek felé. [2. ábra] A csökkenő számok mögött pedig minden bizonnyal ott van a keresleti oldal érdeklődésének lanyhulása. A mágikus és a hivatalos orvosláson kívüli gyógyító piac szereplőinek presztízsvesztése, nevetségessé válása, de a jogszolgáltatás lanyhuló figyelme, a gazdaságilag nem hatékony, „drága" eljárások (például máglya) megszüntetése is, értve ez alatt a testcsonkító ítéletek vagy a költséges halálítéletek fokozatos eltűnését; a hatékonyabb és gazdaságosabb eljárásokra, az akasztásra, a testfenyítésre, pénzbüntetésre, közmunkára, stb. való konvertálását. Ez alapján tudunk éles különbséget tenni a 16-17. század üldözése és a 18. század üldözésének története között is. A 1617. században a boszorkányüldözés infrastrukturális hátterét - ha lehet ilyet mondani az igazságszolgáltatásról és a hivatalos egyházi, világi állásfoglalásokról -, a számosság, a sokszínűség, a mennyiségi és a minőségi különbségek jellemezték. A 18. században viszont mindezt az egységesülés, az egyszerűsödés, és a különbségek fokozatos felszámolása határozta meg.