Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
kizárólagos adminisztratív - a kérdező vizsgálóbírókon keresztül - történő megjelenését. 131 Érdemes azonban újragondolni ezeket a problémákat, mivel Iklódy és Klaniczay adatsorai az eltelt húsz év perkutatásainak eredményeként jelentős kiegészítésekre szorulnak. Sikerült ugyanis az addigi levéltári kutatási hiátusokat jelentős mértékben pótolni, és a szlovákiai, szerbiai, romániai, ausztriai levéltárak anyagát ehhez a forrásbázishoz hozzátenni. Hogy, hol is állunk most, azt a mellékelt adatsor és a grafikon szemlélteti. Ipolyi Arnold 57 perbe fogott személy néhány tucat Komáromy Andor 772 perbe fogott személy néhány száz Schram Ferenc 2161 perbe fogott személy néhány ezer Pócs Éva munkacsoportja 4072 perbe fogott személy több tízezer tanú és bírósági személy személyi adataival együtt közölve. A kérdés, hogy mennyire reprezentatívak ezek az egységes szempontrendszer szerint és a lehetőségekhez képest minden levéltári gyűjteményre kiterjedően szerkesztett és közzétett szövegek, azt az alábbi rövid összefoglalóval szemléltethetjük. 3. A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS LEHETSÉGES TÖRTÉNETE A FORRÁSOK MAI ISMERETE SZERINT Thomas J. Schoeneman szerint a boszorkányüldözés felfogható olyan kulturális változás-jelenségként, amely jól mutatja a társadalom törésvonalait, belső problémáit. A vádaskodások, a bűnbakkereső mechanizmusok számos egyéb, a társadalmon belüli konfliktusra világítanak rá. A boszorkányüldözések történeteit (lényegében minden boszorkányüldözést) kulturális átrendeződési folyamatnak értelmezi és ezt a folyamatot Schoeneman négy szakaszra osztja. Az első szakaszt a kulturális erózió és a társadalmi bomlás időszakának nevezi. A másodikat úgy írja le, mint ahol a demonológia diskurzusok feléledése és kiteljesedése figyelhető meg. Ezek egyrészt előkészítik a terepet az üldözéshez, a gyakorlathoz ideológiai muníciót adnak; másrészt reflektálnak a már kialakult üldözésekre. A harmadik szakasz a boszorkányüldözés felfelé ívelő szakasza, amelyben az üldöző közösségek és az üldözés hivatalos részét lefolytató hatóságok újabb- és újabb pereket gerjesztenek. A folyamat utolsó, negyedik szakasza az üldözés hanyatlása, amelyben már megfigyelhetőek az üldözést gátló társadalmi „fékek", mint például a hiedelmekkel kapcsolatos 131 KLANICZAY 1986.
