Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
Ad 3-tium. Esztendőnként a' földesurasághnak tett szolgálattyok ekkoráigh legfőképpen ezekbűi állott, hogy mind öszvöséggel holl egyszer, holl mászszor űszi és tavaszi alá ött és néha hatt napi szántást tettek, circiter két napot az uraságh réttyei kaszálásában s harmadikát pedigh azoknak föllgyújtésében töltötték, nyáron ismét takarodáskor a' földesuraságh eleséghét és szénáját béhordanyi és takaríttani ugyan az földesuraságh szekereivel edgyütt segétették, a' mígh benne tartott, holl több, holl kevessebb ideigh. Minden egészheles gazda télen kétszáz kéve nádot, félheles pedigh százat az uraság számára tartozót vernyi, és ki-ki esztendőt által holl közellebb, hol meszebb egy-egy hoszú utat tett magha ereje és tehetséghe szerént, jóllehet ez sem történt minden esztendőben. Ezeken kívül néha a' ház és kert körül való aprólékossabb munkára is hajtattak hol több, holl kevessebb napszámmal. Némellyek a' réttbéli kaszáláson kívül circiter három s négy nap mohart is kaszáltak, egyéb szolgálatott vagy pinzbéli füzetest az urasághnak se nem tettek, se nem füzettek. Ad 4-tum. Ezen helséghnek Szent Mihail naptul foghva karácsonyigh tartó korcsmáitatásán kívül egyéb haszonvétele nincsen, de ebbűl is ighen kevés jövedelmet vehetnek azon okbul, hogy azon üdűben is némellyek az földesurasághok közül két-háromrendbéli korcsmát follytatnak a' helységhben. Hanem kinek-kinek a' jobbágyok közül maghános haszonvétele az szántásbul, vetésbűi leginkáb áll, fogyatkozási pedigh ellenben ezek, hogy maghok határjában se malmok, se erdejek, se szőlőhegyek nincsen, réttyek kevés és a' legelő mezejek sem elegendő, mivel a' földesurasághoknak marhájok és legfőképpen az juhok és birkák száma ighen sok, mindazáltal jármos marháiknak különös mezeje vagyon, és mégh ekkoráigh más egyéb marháiknak sem arendáltak mezőt más határban. Ad 5-tum. Ezen helséghben minden egészheles gazdának az egész határban 14 darabbul álló és 71 posoni mérő alá való, félhelesnek pedigh ugyananyi darabbul álló, de felényi capacitású szántófölde, jó termékeny, száraz, kemény és nem homokos, a' mint a' conscriptióbul kiteczik, vagyon. Ezek pedigh három calcaturára vannak osztva, mellnek is ketteit esztendőnként őszivel s tavaszival vetik, a harmadik pedigh minden esztendőben nyugodni szokot. Réttye ismét az egészhelesnek egy szekérre való, félhelesnek pedigh felényi vagyon, de azokon sarjút kaszálni nem lehet. Ad 6-tum. Minémő és hány napi robotot tett légyen minden gazda, már az harmadik punctumban specificáltatott, mellyet ki-ki ereje s tehetséghe szerént, tudnyiillik ki négy, ki két marhával, ki pedigh gyalogh, a szántást mindazáltal ezen határban négy 's több marhával szokták véghben vinni. It lévő lakosok máshová robotolni nem jártak, s urbáriumok sem lévén, a' menés és visszajövés eránt is nem lehet emlékezet. Ad 7-mum. Valamint ezen, úgy más szomszéd helséghekben és urasághoknál szokásban ment mód szerént az it való lakosok is a' kerti veteményen kívül mindenféle eleséghbűl a' kilenczedet eleitűi foghva mindekkoráigh a' földesurasághnak megatták, azonkívül esztendőnként minden gazda egy pár kappant vagy csibét szokot adni, egyebet semmit sem. Ad 8-um. Ezen helséghben egy puszta hel sincsen.
