Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
Olaszfalu 1768. április 26. Alább írattak praesentibus recognoscállyuk, hogy mi die et anno infrascriptis Fölséges Aszonyunk kegyelmes parantsolatyának értelme szerént, a' Tekintetes Nemes Vármegye comissiójábul jöttünk ki ezen Tekintetes Nemes Veszprim Vármegyében helyheztetett olaszfalui helységben, holott is nemzetes és vitézleő Kolmár János uramnak, mint az jelentett helység földesura fiscalissának jelenlétében élőnkben bírván azon helységnek elöljáróit, nevezet szerént Szőlősy Gáspár öregbírót, Virányi Ferencz és Vész Orbán esküiteket, úgy Kovács János öregh lakost, és azokat megesküttettvén, elsőben is Fölséges Aszonyunk által kegyeimessen kiadott kilencz punctumokra megkérdezvén s examinálván, hitik szerént eképpen tettek feleletet tudniillik. Ad 1-um. Ezen helységben urbárium nincsen. Ad 2-um. Az helységnek 1732-dik esztendőben november holnapnak 10-dik napján az uraságtul kiadott contractussa ugyan vagyon, de nem a' szerént szolgált és adózót, hanem holy többet, holy kevesebbet, más contractust mostanyi lakosok nem értek, és annak idejére sem emlékeznek bizonyossan. Miulta a' szolgálat contractuson föllül kezdődőt, hanem leginkáb volt szokásban, hogy minden egészhelyes gazda esztendő által négy vagy hat marhával négy nap szántót, azonkévül két nap gyalogul robotolt, és az uraságnak forspontot is, a' midőn kívántatott, adott, és ehez képest fél és fertálhelyessek tették szolgálottyokat. Az egész helység pedig közönségessen az uraságnak itt való két rétyét megkaszálta, föllgyűjtötte, és Zirczre vagy a' hová kívántotott, bétakarétotta, és minden gazda, akár egész, akár félhelyes volt, egy öli karácsonfát vágott és béhordot, azonkévül a' mely egy-egy öli fát a marhátlan zsöllérek vágtak, azt is az helyes gazdák hordták bé, és esztendőnkint az uraságnak pinzen vágotott fáját is tartoztak Zirczre behordani, mindezeken kévül is erejekhez képest, a' mire kívántottak, tették szolgálotyokat. Ad 3-ium. Minden egészhelyes gazda az uraságnak fizetet 3 forintot, adot két csibét, tíz tojást, és ehez képest adóztak a' fél vagy fertálhelyessek és zsöllérek a' proportione. Minden fejőstehéntűi attak az uraságnak egy icze vajat, az egész helységh két sátoros ünnepekre egy-egy őzet vagy az helett egy-egy borjút, azonkévül esztendő által egy hízlaltt sörtvést vagy ahelett 6 forintokat. Ad 4-um. Az határban a' szegénségnek legelője és fáézása mind tűzre, mind épületre való elegendő vagyon, úgy a' falunak közönséges rétye is és a' lakosoknak szép gyümölcsössei. Ekkoráig a' korcsmát is az uraságh engedelmébűl fél esztendeigh bírták, az határban lévő egy malomnak harmadrésze is az helységé, azonkévül mivel az határ káposztát és répát is megtermi, a' lakosoknak esztendőnkint ebül is hasznok vagyon, hanem szőlőhegy az határban nem találtotik. Ad 5-um. Minthogy a' lakosok közt a' szántóföldek és rétek mindedig föllosztva nem voltak, a' lakosok közül ki többet, ki kevesebbet bír, sarjút pedigh az helység rétyén kévül nem lehet kaszálni.
