Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Bevezető

A vármegye 1696-ban készült adóösszeírása érzékletesen szemlélteti a hosszú alávetettségben töltött korszak és a felszabadító háború okozta veszteségeket, de már felfedezhetjük benne az újjáépítésre alkalmas erőket is. A békés fejlődés kibontakozása azonban még váratott magára, a Rákóczi-szabadságharc idején ugyanis újabb szenvedések és megpróbáltatások érték az itt lakókat. Az 1715. évi és az azt mintegy megismétlő 1720. évi összeírások számos eleme már az új korszak, a gyarapodás századánakkezdetét mutatja.

3 A megyében több, korábban pusztává lett települést már ekkor újratelepítettek, a lakosok az elvadult szántókat újra művelni kezdték. A valamikori végvárak katonái, a „vitézlő rend" tagjai megnemesedtek, vagy régi szabadságaikat részben megtartva kézműves munkával, földműveléssel kezdtek foglalkozni. A békés életmódra való áttérést igazolják az összeírások is. A hajdani erősségek melletti településeken élőket már nem a katonai egységek rendjében sorolták fel. E presidiális mezővárosok adottságainak számbavételekor pedig a kézművesek és céheik, vagy a kereskedők jövedelmi viszonyainak leírásai kerültek előtérbe. Mindamellett nem hallgatható el, hogy e kimutatások létrejöttének körülményei, céljai következtében mégsem várhatunk teljes képet a megyéről és településeiről. A kutatónak kritikusan kell közelítenie a közölt adatokhoz, hiszen a török kiűzése utáni korszak kezdetén fokozottan érvényesül az, az amúgy bármely adóösszeírás esetén szinte természetesnek mondható törekvés, amely az adóalap csökkentésére irányul, s ami a vármegyének, a földesuraknak és nem utolsó sorban a szegénységben élő jobbágyoknak egyaránt érdekében állott. A korabeli társadalomban éppen az adózás alól mentesített alsó rétegek voltak nagy számúak.

4 Az összeírok - azon túl, hogy az összeírási utasítások nem minden településre és az összeírt településeken sem minden lakosra terjedtek ki - még az adóköteleseket sem tudták hiánytalanul számbavenni. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy név és szám szerint csak a családfőket jegyezték fel, érzékelhető, milyen komoly nehézségekkel jár például a népességszám meghatározása.

5 A szövegben többször emlegetett eskü alatti vallomások ellenére biztosak lehetünk abban, hogy az adóalanyok saját, jól felfogott érdekükben éltek az eltagadás, megmásítás változatos módszereivel.

6 (Pl. a telkes jobbágyok zselléreknek tettették magukat.) A gazdaságtörténeti szempontból figyelemre méltó adatok a földek és a szántók nagyságáról, a termésmennyiségekről, a különböző jövedelmek összegéről, a viselt terhekről éppen ezért szintén kritikával kezelendők. A legmegbízhatóbbnak talán a névanyag számít, bár az összeírást végzők személye, műveltsége, nyelvismerete és más tényezők okozhatnak némi nehézséget a különböző névsorokban szereplő ugyanazon családfők, családok azonosításában. Az anyag feldogozása során várható, itt vázlatosan jelzett problémák miatt különösen indokolt a három összeírás egységes szemléletű fordításban való, együttes kiadása, még akkor is, ha „műfajilag" nem teljesen azonosak, ugyanis az_l696. évi összeírás inkább a törökkori portális (dikális) összeírások sorába illeszkedik, míg az 1715-ben 3 Ennek az új korszaknak a megismeréséhez ajánlható Bél Mátyás már említett műve: Veszprém vármegye leírása. Veszprém, 1989- (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6.) 4 Dávid Zoltán: Az 1692. évi összeírás forrásértéke. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9- (1982) 122. 1. * Schneider Miklós: A török után. Az 1715- évi országos összeírás adatai a mai Nógrád megye községeiről. Salgótarján, 1973- (Adatok és források a Nógrád megyei Levéltárból 3) 4-6.1. 6 Wellmann Imre: Magyarország népességének fejlődése a 18. században. In: Magyarország története tíz kötetben, IV 1686-1790. Főszerkesztő: Ember Győző, Heckenast Gusztáv. Budapest, 1989. 1278.1.