Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Veszprém vármegye - A harmadik járás lakóinak különleges terheiről

40 dénárnyit fizet nekik, ami számukra alig jelent valami térítést. Ugyanis a lakosok a legtöbb esetben a fát a saját pénzükön bérelt, idegen erdőkből, azok legtávolabb eső részeiből, méghozzá a legrosszabb utakon kötelesek beszállítani. Egy-egy ölnyi fát két, hatökrös szekéren tudnak elfuvarozni. Ezenkívül a fehérvári hidakhoz nagyobb gerendákat ingyen és hasonló nehézséggel kötelesek beszállítani. A meszet pedig először saját maguknak kell kiégetni, majd négy, sőt több mérföldnyi távolságról ingyen kényszerülnek azt beszállítani. Ugyancsak gyakran fuvaroznak ingyen - saját igásállataik romlása mellett - a körülfekvő malmokból és Székesfehérvárról Budára és a Győr melletti Gönyőre [Gönyű] gabonát és zabot. A gyalogrobottal szolgálókat minden falu egy hétre, mégpedig legtöbbször minden harmadik héten, ingyen tartozik Székesfehérvárra beküldeni. A kaszások és a szénagyűjtők közül - akiket szolgáltatásaik terhe amúgy is nyomaszt - tehetsége szerint kinek többet, kinek kevesebbet kell szolgálnia, így azután alig jutnak egy kis lélegzetvételhez a fehérvári munkák közepette. A korábban beszolgáltatott gabonáért és zabért járó pénzt - még a kevesebbet kérő lakosoknak járót is - a falvakra szokta kivetni. Amikor a gabonát másoknak magasabb áron tudnák eladni, kényszeríti őket, hogy a házi és gazdasági szükségleteik megvonásával saját szekerükön Székesfehérvárra szállítsák be azt és neki olcsóbb áron mérjék. Ha pedig valami hiány mutatkozik, külön gabonaszolgáltatással bírságolja meg őket. Ilyen bírságolás történt Lepsény faluban is. A gabonából, a bárányból és a ménekből mindenfajta tizedet mind az előbb említett harmincados emberei, mind a nemes személyek és a földesurak az előbb említett helyeken kétszeresen követelik. Ha valamiben a legkisebb késedelem mutatkozik (mégha ésszerű okból is), az említett harmincados intézkedései alapján a lakosok közül egyiket vagy másikat tüstént beidézik Székesfehérvárra, vagy pedig az odavezényelt katonák bebörtönzik és pénzbírsággal sújtják. Ez történt Papkeszi faluban Bor Gergellyel is. Szentistvánon a Budára gabonát szállító lerakott szekerek eltávozása miatt, Kádártán a kívánt tehenek szállításának nem elég gyors teljesítése miatt, Kajáron a munkások kiküldésének késlekedése miatt, valamint Csajágon is ugyanúgy bírságot vetettek ki. A falvakban lakó nemes személyeket, az ott lévő nemesi kúriákban lakókat a parasztok bizonyos vádjaira az illetékes vármegyei hivatal minden megkeresése nélkül a katonasággal elfogatták, bebörtönözték, bilincsbe verték és nemcsak bírsággal bocsátották el, hanem a fehérvári harmincados megkísérelte állataikat is elhajtatni. Ilyen esetek történtek Kajáron nemes Kenessey Györggyel és Kenessey Istvánnal, a vármegye esküdt ülnökével, hasonlóképpen Csajágon nemes Véghbeli András fiával és az ugyanott lakó nemes Bandy Istvánnal. A Székesfehérvár visszafoglalása után közvetlenül következő első vagy második évben pedig a már említett falvakból két, majd pedig egy tinót vagy tehenet vett el anélkül, hogy az elhajtott állatok árát megfizette volna.