Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Az átalakulás igazi vesztesei a lovasi kisbirtokos nemesi családok lettek, akik politikai választójogukat megtarthatták ugyan, de legfontosabb kiváltságukat, az adómentességet elvesztették. A törvények szerint 1848. november l-jétől nekik is viselniük kellett a közterheket. 1848 tavaszán elégedetlenek lehettek a lovasi szőlőbirtokosok is, mivel a szőlő után fizetett járadékot (szőlődézsmát) a törvények nem szüntették meg. Ezen sérel­met csak az első, júliusban összehívott népképviseleti országgyűlés orvosolja; a képviselőház szeptember 15-én határozatban mondja ki a szőlődézsma és hegyvám eltörlését. 1848 áprilisában-májusában a helyi elöljáróságoknak fő feladata a békés átala­kulás biztosítása volt. Nekik kellett a törvények szentesítéséig, majd végrehajtásáig terjedő időben a közrendet, a személy- és vagyonbiztonságot fenntartaniuk. Ez a tapolcai járás területén sikerült is, amit Varga Lajos főszolgabíró Füreden 1848. május 2-án kelt jelentése is bizonyít. A zalai másodalispánnak címzett levélben többek közt arról számolt be, hogy a kivetett adót az 1847. évi elemi csapások miatt nem tudta teljes mértékben beszedni. ,Járásom csendes, kivévén rablások történ­tek, hanem azon gonoszokat öszve fogatván a megyei börtönbe kisérendik. Két régi meg általkodotft] orgazdák s egyszersmind rablók is, kik fejei voltak ez csoport­nak, meg szöktek, biztosan remélem, hogy rövid időn belül kézre kerülnek. " A jelentés beszámol arról is, hogy a járási rendfenntartó alakulatban, a foglárok (pandúrok) csapatában baleset történt: ,JNagy István köz foglár puskája véletlenül el sült, s magát agyon lőtte"? Míg Zala megyei uradalmakban jelentős paraszt­mozgalmak voltak, addig a Balaton-felvidéken - ahol a lakosság főként a szőlőmű­velésből élt - nem tudunk mozgolódásukról. Nagy Péter öregbíró és a többi, név szerint ismert elöljáró: Janka Péter, Megyesi Pál, Nagy Mihály, Pálfi Pál, Petze Ádám, Szaüimári József esküdtek fenn tudták tartani a rendet. 8 A nép felvilágosításában a katolikus és református lelkészek is részt vettek. A református püspök körlevélben szólította fel az alsóörsi lelkészt, hogy „mind a ' szó­széken, mind a' külső társalgásokban a' törvények helyes értelmezésében" szol­gálják a békés átalakulás ügyét. 9 Április 30-án, V. Ferdinánd születésnapján, a templomokban ünnepi istentiszteletet tartottak, amelyen értékelték az átalakulást, s őfelsége hosszú életéért és „boldog országlásáért" könyörögtek. 10 Mivel sem az alsóörsi református, sem a paloznaki katolikus lelkész prédikációjának szövege nem maradi fenn, közelebbit nem tudunk a történtekről. 11 ZML IV. 24. f. Csillag Lajos alispán iratai 1848. Varga Lajos főszolgabíró jelentése a tapolcai járás hely­zetéről a másodalispánnak. Balatonfüred, 1848. május 2. sz. n. (8. d.) 7 Uo. 8 VeML V. 334. Lovas bírói és körrendeleti jkv. 1848. 9 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1848. május 18. No. 3. A dunántúli református püspök körlevelének kivonatos feljegyzése. 10 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1848. május 18. No, 2. A dunántúli református püspök hálaadó istentiszteletet elrendelő körlevelének kivonatos feljegyzése. A kortársak az ünnepi alkalommal elmondott prédikációt oly fontosnak tartották, hogy sokan ki is nyom­tatták azokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom