Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

amely nem volt tekintettel sem a község termőhelyi adottságaira, sem pedig a lakosok teherbíró képességeire, A legnehezebb gazdasági évben, 1952-ben, félévkor a beadási tervet időarányosan jól teljesítették. A táblázatból kitűnik, hogy a sokféle beadási kötelezettség 100 %-os időarányos teljesítése szinte lehetetlen volt. A kedvezőtlen időjárás könnyen gyenge termést eredményezett, aminek következtében a vetőmagnak és a család élelmezésére szánt termés nagy részét is begyáijtötték. A "padlásseprés" ma is elevenen él az emlékezők tudatában. A központi tervek ugyanis sem az időjárással, sem a helyi adottságokkal nem számoltak. 1954-ben például a vetéstervben 13 féle növény termesztését írták elő 190 kh között változó területen. Legkisebb területen (1 kh) szálastakarmányt, a legnagyobbon (90 kh) kenyérgabonát (búzát, rozsot) kellett termelni. Az állattenyésztési tervben 50 tehén, 24 ló, 35 anyadisznó nevelését írták elő.

194 Az állattartást akadályozta, hogy a községnek nem volt legelője, mert azt a felsőörsi katonai tábor vette igénybe.

195 A tanács ezért 1954 tavaszán az erdészettől vett bérbe területet legelő céljára.

196 Felmerült a Legeltetési Társulat újjászervezésének gondolata is, de azt a testület nem támogatta.

197 A téli takarmányozást a takarmány silózásával próbálták megoldani. Időnként takarmányhiány is fellépett. 1952 őszén - a szárazság miatt - akkora volt a szén ah ián y, hogy a tanács szecskázott búzaszalmát és tör eket javasolt a pótlására.

198 A község 1956-ban kérte, hogy az állam vegye figyelembe a község adottságait, s a vetésterv összeállításakor töröljék a kenyérgabonát, helvétté inkább a szőlő- és gyümölcstermelést mozdítsák elő. Az adóprés különösen a kakiknak minősített nagyobb gazdákat érintette súlyosan. Az ún. kuláklista összeállításával a tanácsi tisztségviselők arról is döntöttek, hogy kiket jelölnek meg a "rendszer ellenségeiként". A lista összeállításánál a 25 kh birtokhatárt vették figyelembe; a szőlőnél és gyümölcsösnél 5-ös szorzót alkalmaztak. A gazdák mindent elkövettek, nehogy a jegyzékre kerüljenek. Volt olyan, aki - megtudva, hogy a kuláklistára akarják felvenni - a füredi járási tanácsnál soron kívüli kivágási engedélyt kért, s néhányszáz négyszögöl szőlőt éjszaka kivágott, hogy elkerülje a hátrányos besorolást.

199 Egy 1953-ból fennmaradt jegyzék szerint összesen 10 gazdát - köztük a református egyházat - minősítettek kuláknak (ekkor már birtokaik javarészét elvet1 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1954. szeptember 10. 195 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1954. március 19. 196 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1954. május 11. 197 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1954. február 26. 198 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1952. november 6. 199 Tóth János (1925) lovasi lakos visszaemlékezése. 200 Nemes Miklósné (1928) családi iratai. Lovas községi Tanácsi Vb. kimutatása a községben lévő kulákokról. Lovas, 1953. január 20. A vb. titkár ceruzás aláírásával.