Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Mivel a termelőszövetkezetek alakulását és működését a gazdák ellenszenve kísérte, a tanács és a párt mindent megtelt megerősítésére. 1952. július elején az aratáshoz 20-25 honvédet vezényeltek ki, akiket viszont nem tudtak ellátni a szükséges kaszákkal, ezért a gazdákat szólították lel, hogy 3 kaszát adjanak kölcsön. Úgy látták, hogy ,A kulákság nem akarja segíteni népgazdaságunkat, de rászorítjuk őket."™

0 Bár a termelőszövetkezeti tagok beszolgáltatási és adókedvezményt kaptak, nekik is szólt a szigorítás. „Tudjuk valamennyien, hogy az elmúlt évben csak jelmondat volt, az idén már tön'ény, hogy a cséplőgéptől vigyük a terményt a begyűjtő helyre."™

1 A csépléshez az állami gazdaságtól küldtek ki gépet, amely terv szerint dolgozott. A termelőszövetkezetek a cséplésnél is előnyt élveztek az egyéni gazdákkal szemben. A tanácsülés rendszeresen napirendre tűzte a szövetkezeti gazdálkodást, s a vb. elnök ilyenkor ,rámutatott arra, hogy dolgozó népünk megértette az idők szavát és egyre többen látják, hogy felemelkedésünk biztos útja a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés."™

2 A propagandának azonban kevés foganatja lett, mert a közös gazdálkodásnak nem sok híve akadt. 1952 őszén csak 3 új tag lépett a tsz-be.

183 Az 1953-as válságot túlélő „Új Elet" Tsz fokozatosan megerősödött. Többszörös nyomásnak kitett elnökei - a hálátlan vezetőszerep miatt - gyakran változtak. 1952-ben idős Torma János, 1953-ban Papp Gézáné, 1953-54-ben Bácsi Lajos, 1955-ben Komora Károly látta el az elnöki teendőket. A tsz élére 1956-ban a fiatal Bácsi Gyula került, aki mindent megtett azért, hogy a szövetkezet helyzete stabilizálódjék. Az 1950-es években a tsz-tagok rendkívül kedvezőtlen körülmények között dolgoztak. A közös munkának nem voltak meg a technikai feltételei, ezért a tagok hagyományos módon művelték a földeket: egymás között kiosztották a megművelendő szőlő- és a kapásnövény-terűleteket, s családi összefogással végezték el a szükséges munkákat. A betakarítás után nagyrészt terményben, s csekély készpénzben adták ki a tagok járandóságát. A termelőszövetkezet növekedése javarészt a „kulákok" rovására történt. 1949től ugyanis politikailag megbélyegezték, osztályellcnségnek kiáltották ki a nagygazdákat, s arra kényszerítették őket, hogy térítésmentesen mondjanak le az állam javára földjeikről, termelőeszközeikről. 1952-ben államosították házaikat, így egzisztenciálisan is lehetetlen helyzetbe hozták őket. Többen összeroppantak az anyagi veszteségek, az állandó zaklatás, megfélemlítés miatt. Az idős Balogh Károly cséplőgépjének elvételekor pl. idegösszeroppanást kapott, s súlyos dadogóssá vált, haláláig nem tudták meggyógyítani.

184 VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1952. július 5. Uo. VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1952. október 11. VeML XXVI. 163. Lovas községi tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1952. november 6. Nagy Istvánné Balogh Margit (1916) Alsóörs, Hársfa u. 2. sz. alatti lakos visszaemlékezése.