Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A jobbágyok csekély, mindössze 42 hold szántóföldet műveltek. Fő megélhetésük a szőlőművelés volt. A más községbelieknek 88 kapás (egy más adat szerint 117 hold) szőlejük volt, amely kevés és gyenge minőségű bort termelt. Minthogy a névsorban több XX. században is létező, ún. tősgyökeres lovasi család neve (pl. Csete, Dénes, Pálfi, Szabó, Tőül) szerepel, olvasónk bizonyára kíváncsi lenne rá, honnan települtek Lovasra. E kérdésre - források híján - konkrét választ adni nem tudunk, csupán általánosságban felelhetünk. A közép-dunántúli birtokosok magyarországi magyarokat és délnémet területekről származó németeket egyaránt telepítettek birtokaikra. A telepítés első hulláma már a XVII. század végén megkezdődött. A veszprémi káptalan ekkor a környező megyékből, esetleg a túlnépesedett felsőmagyarországi vármegyék magyar falvaiból is fogadott be telepeseket. A zsellérek között találjuk az iparosokat, akikre nagy szükség volt a majorságok újjáépítéséhez. Hegyi Mátyás fazekas (gerencsér) pl. 1676-ban került Lovasra. Neki is része volt Lovas újjáépítésében, ugyanis a letelepedési engedélyében az évi 1 ft 50 dénár adófizetés mellett azt is kötelességévé tette a káptalan, hogy a lakosoknak a kemencejavítást, azaz „foltozást" ingyen kell elvégeznie, munkadíjat csak új kemence rakásáért szabad kérnie,

117 A káptalan a XVII. század második felében természetesen nem nagyon válogathatott a letelepülni vágyók között. A község lakossága színtiszta református volt. 3. A REFORMÁCIÓ TÉRHÓDÍTÁSA A katolikus egyház megújítását célzó mozgalmak már az 1520-as években hatottak a Dunántúlon. A luüieri tanítás Pápán az 1531-ben alapított kollégiumban honosodott meg, azonban több nemzedéknyi idő telt el, amíg az új irányzat intézményes formákat nyert.

118 A lutheránus és kálvini irányzat csak 1595-ben vált szét; a kálvinizmust követő egyházközségekből ekkor alakult meg Bejthe István püspök irányítása alatt a Dunántúli Református Egyházkerület, amely mindmáig összefogja a dunántúli református gyülekezeteket. Az egyházkerület a XVI. században a győri, veszprémi és pécsi püspökség területén szerveződött. A Dunántúl reformációjában a nagybirtokosoknak, nemesi községeknek, várkapitányoknak mint földesuraknak, a reformált egyház patrőnusainak volt meghatározó szerepe. Az uradalmi központokban (Sárvárott, Pápán, Csepregen) működő reformátorok, a vidéken megforduló vándorprédikátorok, a végvárak papjai a török birodalom peremvidékén is sikerrel terjesztették az új hitet. A katolikus egyháztör117 VeML XII. 1. i. Veszprémi Székeskáptalan Levéltára. Protokolla authentica. 1676. január. 118 A kollégium történetének újabb feldolgozása TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.): A pápai kollégium története. Bp., 1981.