Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

tek jelenlétében, hogy tisztázza a birtokviszonyokat. Ekkor a tanúk megerősítették, hogy Lovason vannak földjei és rétjei a káptalannak, de azokat mások használják. A tanúk arra nem emlékeztek, hogy a birtokosok cenzust fizettek a földekért, de azt határozottan állították, hogy a töröknek adóztak.

102 Más forrásokból tudjuk, hogy a fehérvári bég két címen szedetett adót: „fejük" után a szultánnak, szőleik után a bégnek fizettek.

103 A veszprémi káptalan a birtokszervezés közben már jelentős beruházásokat végzett Lovason is. Gallovits kanonok ugyanis malmot építtetett, melyet azonban kénytelen volt eladni. Az eladás körülményei jól jellemzik a korabeli viszonyokat. 1653-ban Gallovits István Alajos (meghalt 1677-ben) veszprémi olvasókanonok Lovason lévő malmát 100 magyar forintért eladta a lovasi lakosoknak. A bevételre valószínűleg azért volt szüksége, mert a fehérvári törökök fogságában lévő szolgáját, Jurasics Mihályt ki szerette volna váltani. Az ügylet lebonyolításával a veszprémi vajdát, Csajághi Mátyást bízta meg, aki csak részben tett eleget kérésének. Egy rövid időre zsoldosaival együtt kiszabadította a szolgát, majd újra visszaadta a töröknek, amiért a kanonok nem volt hajlandó a megígért 100 tallér váltságdíjat kifizetni.

104 A XVII. század második felének lovasi adózási viszonyait a veszprémi káptalan dézsmaszámadásai alapján ismerhetjük meg. A község - a többi káptalani jobbágyközséghez hasonlóan - részben készpénzt, részben természetbenit adott a földesúrnak. A káptalan gazdaságpolitikája az önellátásra épült ekkoriban. A birtokok szolgáltatták a „konyhára valót": tojást (tikmonyt), halat, cipót, sajtot, borsót, vágóállatot stb.), a misebort, s a kocsmákban kimért bort, s emellett megfelelő készpénzzel is ellátták a kanonokokat. A készpénzt a személyes kiadásokon túl alkalmazottaik fizetésére, birtokaik karbantartására és fejlesztésére fordították. Nemcsak a magyar, hanem a „török pénzt" is elfogadták.

105 A kanonokok a befolyt jövedelmeket egymás közt arányosan felosztották. A nagyprépost két részt, a kanonokok egy-egy részt, a jegyző (nótárius) rendszerint még fél részt kapott a terményekből és a készpénzből. A maradékot gabona esetében lapáttal mérték ki. Gabona mellett abrakot is szedtek. A lovasiak az 1660-as években évente 3 forint adót, emellett tizedet fizettek.

106 A káptalan a mezőgazdasági termények után természetben szedte a tizedet. Legfontosabb bevételi forrása a bordézsma volt, melyet a számadások között is külön kezeltek. Az alábbiakban a dézsma mennyiségét egész számra kerekítve adjuk meg. 102 VÉL Veszprémi Káptalan magánlevéltára. Füred 16. (1650) 103 VEL Veszprémi Káptalan magánlevéltára. Lovas 10. 4 PFEIH-ER János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. Görres Gesellschaft, München, 1987. 103. 10- VKL A veszprémi káptalan jövedelmeinek összeírása, 1667. A fokszabadiak a természetbeniek mellett magyar és török pénzt is hoztak adó fejében Veszprémbe. 106 VKL A veszprémi káptalan jövedelmeinek összeírása, 1667.