Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

más, jól látható jelekkel határolták körül. A faluk jó részének már I. István (10001038) uralkodása idején állandósult neve volt. 1009-ből ismerjük Sóly, Paloznak, Kér, Ősi; 1020-1030 tájáról a szomszédos Paloznak, a közeli Szár-Bcrény (Vörösberény), a távolabbi Kenése (Balatonkenese), a Kenése melletti Sándor (Sándor), Csitteny, Máma falvak neveit.

49 Lovas nevét a ló állatnév -s képzős alakjával nyerte, amely foglalkozást és lóval való ellátottságot egyaránt jelenthet.

50 Valószínűleg királyi szolgálónépet (lovas foglalkozást) jelölhetett a falu neve, amely okleveleinkben a XIII. századtól kezdve fordul elő. Hasonló megjelölést találunk az Udvarnok, Lovász, Igric szolgálónépek településeinél.

51 A fejedelmi, királyi szolgálónépek szabad jogállású népcsoportok voltak, amelyek az uralkodóknak meghatározott szolgáltatással tartoztak. 1. BIRTOKOSOK, BIRTOKVISZONYOK Lovas középkori birtoklástörténetének feltárásakor a kutató furcsa ellentmondásra figyelhet fel. Csánki Dezső, a történeti földrajz kiváló művelője a Hunyadiak korát vizsgálva a veszprémi-zalai térségben egyetlen Lovas falut ismert. Az okleveles anyag átvizsgálásakor arra a köveükeztetésre jutott, hogy 1362-1488 között a községet hol Veszprém, hol Zala megyéhez tartozónak említik. így pl. 1362-ben ,Loas in comitatu Wesprimiensi", míg 1393-ban „Lowas in comitatu Zaladiensi" alakban fordul elő. Bár a neves történész érzékelte, hogy itt valójában két Lovas nevű helységről lehet szó, végezetül mégis egyértelműen leszögezte: „Mint látszik: [Lovast] hol Veszprém- hol Zalavármegyéhez számítják. Ma Veszprémvármegyéhez tartozik s Veszprémtől d[él]k[eletre] fekszik a Balaton mellett."

51 A tévedés alapja a helyismeret hiánya volt. A középkorban ugyanis valóban két Lovas község létezett: az egyik Devecsertől délnyugatra, Veszprém megyében feküdt, s 1488-ban a vásárhelyi apácák birtokaként írták össze: a másik Veszprémtől délkeletre található, s Csánki korában (1897) nem Veszprém, hanem Zala vármegyéhez tartozott.

53 Lovas az Árpád-korban a veszprémi vár és város vonzáskörzetébe tartozott, s a veszprémi királyi (királynéi) uradalom részét képezte. A XIII-XIV. századi oklevelek tanúsága szerint Veszprém környékén az Árpád-korban királyi, királynéi és hercegi szolgálónépek éltek. Lövöldön királyi vadászok, a Nevegy-völgy falvaiban (Herenden, Szentjakabfán, Tagyonban) királyi udvarnokok és pecérek (lintiscarii) 49 GYÖRFFY György: István király és müve. Bp., 1977. 406. 50 KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. IV. böv., jav. kiadás, Bp., 1988. 387. 51 GYÖRFFY István: István király és müve. Bp., 1977. 199. 52 CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi Földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp., 1897. 241. 5J SOLYMOSI László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások. - Tanulmányok Veszprém megye múltjából, (szerk.: Kredics László) Veszprém, 1984. 185. A vásárhelyi apácák birtoka volt Csősz, Kisszőlős, Lovas, Mindszentiszkáz, és Vásárhely; a veszprémi káptalané részben vagy egészben: Berény, Biliege, Bogárfalva, Fájsz, Kádárta, Leányfalu, Mesteri, Nagygyimot, Papkeszi, Peremarion, Rátót, Szentkirályszabadja. Vámos és Veszprém.