Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

egyáltalán tartottak még tort ott is a legközvetlenebb hozzátartozók vettek csak részt rajta. Ennek ellenére mégis megállapítható az, hogy a temetések a teljes rokonság számbavételének igazi lehetőségét jelentették. A rokonság és a komaság intézménye természetesen nemcsak az ünnepek idején, az ünneplésben, a gondtalanságban működött, hanem a bajban is, amikor akár az egyik, akár a másik fél segítségre szorult. Ilyenek lehettek egy-egy nagy munka, betegség vagy váratlan haláleset. Ilyenkor természetesnek tartották a kölcsönös segítségnyújtást, amivel nem is fukarkodtak. Bár szétfeszíteni az intézményesített rombolás elmúlt évtizedei, a megváltozott életforma a családi és a rokoni kapcsolatrendszer kereteit igazán nem tudták, meggyengíteni azonban igen. A rendszeres rokoni összejövetelek jobbára a temetésekre szűkültek le, a rendszeres karácsonyi, húsvéti, búcsúi találkozásokat pedig az esetek java részében az üdvözlőlapokkal történő jókívánságok, megemlékezések váltották fel. 2. A FALU KAPCSOLATRENDSZERE: ÁRUCSERE- ÉS MUNKAKAPCSOLATOK; RÉSZVÉTEL A TÁJI MUNKAMEGOSZTÁSBAN A Balaton-felvidék népessége, ezen belül Lovas lakossága a mezőgazdaság mellett egyéb tevékenységi formákat is gyakorolt, amelyek az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodást és az erre adott kulturális válaszokat jelentették. Ezek megszakítatlan sort alkottak és állandó törekvést fejeztek ki a táji-kulturális különbözőségek kiegyenlítésére, ami része volt az alkalmazkodásnak.

ls Ez nemcsak a magyar nyelvterület egészén, hanem Európa népeinél is így volt, történetileg, néprajzilag egyaránt különösen fontos tényezői jelentve.

16 Ez a kérdéskör ily módon felveti a táji munkamegosztás gondolatát, amely az eltérő termelési-gazdálkodási feltételek eredményeként alakult ki. A táj ökológiai adottságai határozták meg elsősorban. Ebben az adott kistájon belül, ha nem is sajátos és különleges, de mégis önálló szerep jutott Lovasnak. Termeivényei lehetővé tették eredményes bekapcsolódását a térség árucseréjébe. Az ipari és háziipari produktumok előállításában viszont részben más közösségek javait, szolgáltatásait vette igénybe. Ugyanakkor a településen belül létező egyfajta munkamegosztás a házipari szolgáltatások terén választási lehetőséget is megengedett. Ez a belső munkamegosztás a mezőgazdasági és a háziipari tevékenységet folytatók között létezett. A gazdák bizonyos szakmunkákat meghatározott ellenérték fejében megrendeltek, elvégeztettek. Az általuk előállított termeivényeknek pedig cz az iparos réteg a belső felvevő piacát, fizetőképes vevőkörét adta. 1 V. ö. VIGA Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. 9-21. 16 Elegendő említenünk IMHOF már jelzett munkáját, de folytathatnánk a sort a témában végzett kutatásaival és közzé telt tanulmányaival, tanulmányköteteivel KÓS Károlynak, GUNDA Bélának, ANDRÁSFALVY Bertalannak, a már idézett VIGA Gyulának, LUKÁCS Lászlónak, DANKÓ Imrének, NIEDERER Arnoldnak, LADURIE Le Roynak. Valamennyiből nagyszámú adat emelhető ki az elmondottak igazolására.