Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

XII. FEJEZETEK LOVAS NÉPÉLETÉBŐL Irta: S. Lackóvits Emőke CSALÁDI KAPCSOLATOK ÉS A FALU HELYE A TÁJI MUNKAMEGOSZTÁSBAN 1. A CSALÁD KAPCSOLATRENDSZERE: A ROKONSÁG Népéletét és hagyományos kultúráját tekintve Lovas nem különbözik a Balatonfelvidék egészének jellemzőitől. Kimutathatók ugyan csak a faluban fellelhető jellegzetességek, azonban ezek mégsem olyannyira elütő jellemvonások, amelyek Lovas tradicionális kultúráját a térségben egyedülállóvá tennék. Az 1880-as évektől a csökkenő népességű falvak sorába tartozott.

1 Ezt a helyét a későbbi évtizedekben is megőrizte.

2 A Somogyból terjedő és Jankó János néprajztudós által „egyke-kór"-nak nevezett járványos életszemlélet az egész Balatonmellékkel együtt ezt a falut sem hagyta érintetlenül, ami a családonkénti gyermeklétszám csökkenését jelentette. A birtok felaprózódásától való félelem a családok elöntő többségében nem engedett két-három gyermeknél többet. A XVIII. századra visszatekintve ennek a tendenciának jelei már megfigyelhetők. A családok döntő többségét ekkor a két-három gyermeket nevelők alkották, őket az egy gyermekesek követték, bár négy-hét gyermekes családok ugyancsak előfordultak, mégpedig többnyíre a reformátusok között.

3 Ugyanakkor kedvezőnek mondható az a törekvésük, amellyel a gyermektelenségtől óvakodtak. Ennek köszönhető, hogy' a gyermektelen házaspárok egy-egy rokon gyermeket szívesen fogadtak örökbe. Ezzel nemcsak az örökség kérdését döntötték el, hanem emberi számítás szerint saját öregségüket is biztosítottnak tudhatták. A település lélekszámát nézve nem mondható elhanyagolhatónak a be- és az elvándorlás sem. Előbbi a XX. század hajnalán mintegy 27%-ot tett ki és jól mutatja a falu külső kapcsolatrendszerének irányát. A legtöbb bevándorló Balatonfüredről érkezett, de közel azonos létszámban jöttek a szomszédos Arácsról, Csopakról, Kövesdről, akadt viszont Balatonkeneséről származó jövevény is. Ugyanakkor Lovasról Alsóőrsre, Arácsra, Aszófőre, Balatonfüredre, Kövesdre, Örvényesre, Paloznakra, Vörösberénybe vándoroltak el. Számuk mintegy egy-három főt tett ki egy-egy település esetében. Ez az előzővel megegyezően ugyancsak a külső kapcsolatok körén belüli népmozgásnak számított.

4 A recens vizsgálati adatokból ugyanis kitűnik, hogy a falu legszorosabb és legközvetlenebb kapcsolatot Alsóőrs1 JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 107. 2 LUKÁCS Károly: A Balaton-mellék népesedése. In: Magyar Statisztikai Szemle 19. 1941. 95 és 98-99. 1. és 2. táblázat. ' ÖRDÖG Ferenc: Zala megye népesség összeírása és egyházlátogatási jegyzökönyvei (1745-1771) II. BpZalaegerszeg, 1992. 5-8. 4 V. ö. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 131. és 135-136.