Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

III. A KÖZÉPKOR ÉVSZÁZADAI A félnomád életmódot folytató magyar törzsek közül a fejedelmi törzs Veszprémet és környékét vette birtokba. A Bakony, Balaton-felvidék és a Mezőföld találkozásánál fekvő szláv földvár elfoglalása stratégiai jelentőségű lépésnek számított, hiszen innen kiindulva tudták a fejedelmek kiépíteni hatalmi szervezetüket.

40 Veszprém Árpád fiától. Jutástól kezdve hercegi szálláshely, majd a X. század végétől fejedelemnői, később királynői udvarhely, ispánsági és püspöki székhely volt, ahol a kereszténység korán, már Géza nagyfejedelem uralkodása alatt gyökeret eresztett.

41 A keresztény állam megszervezése után a magyar királyok jelentős birtokadományokkal látták el az egyházat. Az 1009-ben Sólyban kelt adománylevél kijelölte a veszprémi püspökség határait. Veszprém a püspökség és a királyi vármegye székhelye lett.

42 A veszprémi főesperesség területéhez tartozott kezdettől fogva Lovas és környéke is.

43 A Szent (I.) István által alapított veszprémvölgyi görög apácakolostor birtokai Vörösborényi

g, Kenéséig nyúltak; míg az 1055-ben alapított tihanyi apátság birtokai Füredtől Révfülöpig húzódtak, s átnyúltak a somogyi partra is (Kiliti, Boglár felé). Az apátság törzsbirtokai a későbbi Zala, Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy vármegyék területén elszórtan helyezkedtek el.

44 A Bakony erdőség teljes egészében királyi magánuradalom maradt, területén csak néhány település (kolostor, erdőóvók falva) létesült. 1200 után erdőispánság keretében igazgatták, mígnem a XV. században beolvasztották Veszprém vármegye területébe.

45 A Balaton-felvidék XI. századi birtokosai között a király és királyné mellett a királyi alapítású bencés monostorok (Bakonybél, Tihany) és a veszprémi püspök voltak a legjelentősebbek. A régészeti megfigyelések kétségtelenné tették, hogy a IX-XI. században Lovas lakott település volt. A falutól délnyugatra, a Séd patak keleti oldalán emelkedő dombházon (a későbbi tsz-kertészet területén) 1934-ben IX-X, századi cserepeket fedeztek fel, melyeket Velty István ajándékozott a veszprémi múzeumnak. Ugyanezen a területen az 1964-65-ös terepbejáráson a régészek X-XI. századra keltezett hullámvonalakkal díszített oldaltöredéket és paticsot találtak. (3. lelőhely a térkéA város természetföldrajzi adottságairól, helyi és helyzeti energiáiról, stratégiai jelentőségéről CHOLNOKY Jenő: Veszprém. Kalocsa, 1938. 18-27. 41 GYÖRFFY György: István király és müve. Bp., 1977. 438. 42 KRISTÓ Gyula: Ä vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. 239. GUTHEIL még 1002-ben keltnek tartotta az oklevelet. Vö. GUTHEIL Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977. 301. 4 A veszprémi toesperesség csak 1221-től fordul elő okleveleinkben. Vö. KRISTÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. 241. 44 BARCZI Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Nyelvészeti tanulmányok 1. Bp., 1951. 45 KRISTÓ Gyula: Bakony. = Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk: KRISTÓ Gyula Bp.. 1994.77.