Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Záró rendelkezések 9. §. Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Kemenes Dénes polgármester s. k. Tóüi Gáborné s. k. FORRÁS: Lovas Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok, 1999. 58. Budapest, 1999. május 7. Dr. Pásti György egyetemi adjunktus észrevételei a korszerű szőlőtermelésről egy lovasi pinceszer ürügyén Bizonyara nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy az átlag magyar borfogyasztót megkérdezve, közülük számosan említenék a Csopak környékén termelt olaszrizlingeket, mint neves, kedvelt magyar bort. Ugyanakkor ez az "átlagfogyasztó" nem tudja, hogy e termőhely több környékbeli helység határát foglalja magában, többek közt Lovas községet is. Miután e sorok írója mindig is sokra becsülte, és becsüli ma is a szép, érlelt olaszrizlingeket, komoly szakmai érdeklődéssel vártam a találkozást a község termelőivel és a személyes benyomásokat tevékenységük jellemzőiről. Nagyon kellemesen csalódtam! Őszintén be kell valljam, sokkal "hullámzóbb" színvonalra számítottam. A meglátogatott pincészetek közti utazás lehetőséget adott arra, hogy gondosan művelt szőlőket, igényes termesztéstechnikát láthassak. (Ez még akkor is igaz, ha a tó közelsége, és az ezzel együtt megjelenő idegeivforgalmi telekspekulációs érdekek bizonyára a szakmai követelmények és a hegyközségi érdekek ellen hatnak, és elsőrangú területek méltatlan állapotban vannak.) A különböző pincészetekben kóstolt borok zöme jól kezelt, élénk finom savérzetű, a ma igényelt borízlést jól kielégítő tétel volt. Van ugyan még mit tenni a kénezés célszerű tudnivalóit illetőleg, vagy a tartálytípus megválasztásakor jobban figyelembe kéne venni a divatos ízlésvilágot (a világos szín, könnyed gyümölcsös karakter bizony acéltartályt igényel), de alapvetően a borászati technológiával sincsen baj. Külön öröm, hogy a hagyományos olaszrizling mellett kóstolhattam nagyon szép traminit, chardonnayt, szürkebarátot is, ami - lévén ez utóbbiak piacos világfajták - az idegenforgalom szempontjából bíztató jel. Tudva, hogy a főként német látogatók igénylik az édesített, kissé érlelt borokat is, (erre Európa más részein jóval kisebb az igény) úgy gondolom, hogy az efféle típusokat is készítő pincészetekben az átlagnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a pince és a tárolóedényzet higiéniájára, a technikai minimum felszerelésébe pedig eg}'jó minőségű szűrőgép is (pl. membránszűrő) beleérthető a jövőben. Végül a termelt borok eladásáról. Az kevés, ha a termelők és egy-két szomszéd tudja azt, hogy a pincészet bora kiváló. A bort menedzselni kell, ma divatos szóval marketingmunkát igényel a borpiacon való jelenlét. Ehhez pedig sajnos, először