Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Mindkét esetben különleges helyzetben levő embercsoportok állítanak elő olyan termékeket, amelyekkel szomszédaik nem rendelkeznek, de amelyet azok szükségletei megkövetelnek. Az ilyen termékek gyakran igen nagy távolságokig is eljutnak csereáru alakjában. A csere ezeknél a speciális termékeknél leggyakrabban nem véletlenszerű, nem esetlegességeken alapul, hanem állandó jellegű, szabályozott. Mindezek ismert tények. Megfigyelték őket a ma élő legkezdetlegesebb természeti népeknél és feltételezték meglétüket a már fejlettebb őskori régészeti kultúrákban. Amint az őskőkorról került szó, a kutatók nagy része elzárkózott attól, hogy szabályozott csereviszonyokat tételezzen fel ennek a kornak [az] emberéről. A negatív álláspont oka az volt, hogy egyfelől alig ismertek olyan őskőkori leletet, amely bármilyen termék cserére való előállítását bizonyíthatta volna; másfelől, mivel nehezen lehet kimutatni egy adott csoport specializáltságát, vagy általában az őskőkor emberének a puszta táplálék-, ruházkodási- és lakásigényein túlnövő egyéb szükségleteit. A lovasi lelet ilyen messzemenő, másodlagos kérdések megoldására is adhat támpontot. Az eddig feltárt két bányagödörből az ősember legszűkebben véve is legalább 25 köbméter vörös festékanyagot termelt ki. Ez a mennyiség akkor is meglepően nagy, ha nem számolunk azzal, aminek valószínűsége pedig megvan, hogy t. i. az idők folyamán további festékgödrök is napvilágra fognak kerülni Lovason. Az eszközök alaktani vizsgálata és előkerülésük körülményei szerint a bányát egy zárt embercsoport igen rövid ideig használta. Elképzelhetetlen, hogy egy 20-30 főből álló őskőkori közösség akár 100 év alatt is, ennyi festéket használt volna el. (Durva számítás szerint a fenti adatok alapján kb. 1,3 kg festék esett volna havonta egy személyre!) Annál valószínűbben tehetjük fel. hogy céltudatosan, cserére termelték a vörös anyagot. Ezzel a megállapítással Lovas, régészeti és kultúrtörténeti értéke mellett gazdaságtörténeti jelentőségre is szert tett. Lovas régészeti emlékei a honfoglalás koráig A Kr. e. kb. 5000-től számított újkőkor (neolitikum) és a magyar honfoglalás (896) közötti mintegy 6000 év emberi történelmét Lovas térségében kevéssé ismerjük, mivel a község területén rendszeres régészeti ásatás nem folyt. Ezalatt a 6 évezred alatt az európai kultúra sokat fejlődött: az ember letelepült életformát választott, megtanulta az agyagművesség fogásait, a fémek (réz, vas) bányászásának. előállításnak és megmunkálásának technológiáit, s a zsákmányoló életmódról a termelő, növénytenyésztő, állattartó gazdálkodásra tért át. A Kr. e. 3300-3200 körül megismert réz, a Kr. e. 2000 körül elterjedt bronz, a Kr. e. 800 körül megismert vas hatékony eszköznek bizonyult a természeti erőforrások kiaknázásában. A Dunántúlt Kr. e. 280 táján meghódító, indoeurópai nyelvet beszélő kelta törzsek a vasművesség, fazekaskorong használata révén már tömegtermelésre rendez-