Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
hadsereget, amely súlyos (közel 150 ezer fős) veszteségeket szenvedett a szovjetek 1943. január 13-án megindított átfogó offenzívája következtében. A szovjet hadsereg előnyomulásával, s az angol-amerikai csapatok 1944. június 6-i normandiai partraszállásával, a második front megnyitásával az európai hadszíntéren megkezdődött a hitleri III. birodalom felszámolásának folyamata. A község lakossága 1939-től kezdve egyre több területen érezte a hadigazdálkodásra történő átállás következményeit. A családi gazdaság munkaerő-veszteségei csak a kezdeti nehézséget jelentették. Az ország területi növekedésével, s háborús szerepvállalással együtt nőttek terhei, amelyek 1940-től a különféle adónemek és az árak növelésével jártak együtt. A kormányzat a fogyasztás korlátozásával próbált úrrá lenni a közellátási nehézségeken. A földművelésügyi miniszter 1940. január 30-án elrendelte az erős korpatartalmú búza- és rozskenyér bevezetését, melyet április 6-án a cukor- és zsírjegyrendszer, június 21-én a hadiipari nyersanyagok, 29-én a mezőgazdasági termények állami felvásárlásának bevezetése követett. 1941 elejétől már a háztartásokban tarüiató élelmiszerek mennyiségét is szabályozták, május 12-én pedig bevezették a személyre szóló vásárlási könyvet. 1942. január 15. után már csak jegyre lehetett kapni a "fejadagban" meghatározott, egyre csökkenő mennyiségű lisztet és kenyeret. (A kenyérfejadag pl. napi 30 dkg-ról indult, 1944. október 18-tól 20 dkg-ra csökkent). 1942. november 20. után a Lovason működő molnárokat is arra kötelezték, hogy már a liszt előállításánál korpát keverjenek az őrleménybe. Rozsnál 85 %-os, búzánál 90 %-os „kiőrlési" írtak elő. A fogyasztás szerkezetének állami szabályozása természetesen a városokat (különösen a nagyvárosokat) érintette, de a falvak - így Lovas - lakosságát is takarékosságra kényszerítette. A hadihelyzet alakulásától függően megnyirbálták az állampolgárok jogait is. Már 1938-tól kezdve korlátozták a sajtó és a társadalmi egyesületek működését. Az állami és társadalmi rend védelmében 1940. augusztus 9-én bevezették a statáriális bíráskodást, s néhány hét múlva a cenzúrát minden sajtótermékre kiterjesztették. A háborús viszonyok lassan az élet minden területét átformálták. Nemcsak a közellátás lett rosszabb, hanem a közlekedés, s az emberek érzelmi háztartásának egyensúlya is felborult. A zsidók munkaszolgálatának elrendelése (1941. április 16.), a jogaikat és életviszonyaikat korlátozó törvények és rendelkezések; ugyanakkor a magyarországi német népcsoportnak nyújtott kedvezmények növelték a társadalmi feszültségeket. 101 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot, s feltétlen németbarát kormányt segítettek hatalomra. Megkezdték a német lakosság SScsapatokba történő kényszersorozását, a zsidók gettókba, megsemmisítő táborokba szállítását, a cigányok deportálását. Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet" után a szélsőjobboldali nyilaskeresztes párt került hatalomra, amely minden erőforrást a „végső győzelem" 1 1 Községi iratok híján a köznapi élet átalakulásának forrása: BEND A Kálmán (föszerk.): Magyarország történeti kronológiája. III. Bp. 1983. 951-1000.
