Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A zöldségtermelésben a legnagyobb gondot a szezonális értékesítés jelentette. Emiatt nem akadt még az 1930-as években sem vállalkozó, aki az értékesítést öszszefogta volna. Az agrárkamara a szövetkezeti zöldségtermelést tartotta az egyik lehetséges megoldásnak, de ez sem valósult meg a környéken. Az állattenyésztés az egész korszakban a paraszti háztartások fenntartását szolgálta. 1925-ben - a már említett közigazgatási adatszolgáltatás idején - 30 ló, 100 szarvasmarha, 120 sertés volt a községben, juhtenyésztéssel nem foglalkoztak.

46 A hatóságok az állattenyésztésben az exportképes, törzskönyvezett fajták meghonosítását és elterjesztését szorgalmazták. A község lakói a balatonalmádi, balatonfüredi és veszprémi piacokon értékesítették terményeiket, s e településeken szerezték be a szükséges iparcikkeket. A közeli füredi vásárba egy-egy alkalommal több száz lovat, szarvasmarhát, sertést felhajtottak, s jelentős részükön túl is adtak. Az 1929-1933 közötti gazdasági világválság utáni konszolidáltabb időszakban a vásár forgalma a következőképpen alakult.

47 45. sz. táblázat A balatonfüredi állatvásár forgalma 1934-ben Vásár ideje Ló Szarvasmarha Sertés Vásár ideje felhajtva eladva felhajtva eladva felhajtva eladva. 01.17. 50 21 280 116 110 36 04.18. 150 21 300 154 400 227 07.11. 200 57 700 369 220 78 09.12. 100 21 400 201 150 60 Összesen: 500 120 1680 840 880 401 A vásárban a lovasi gazdák is eladhatták, s megvásárolhatták a gazdaságban szükséges állatokat. A helyi kereskedelmet és kézművesipart a második világháború előtt egy szatócsüzlet, egy kocsma-mészárszék és egy kovácsműhely jelentette. A kocsma volt az egyetlen épület, amely a község tulajdonát képezte. Az épületet a lovasi HANGYA Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet bérelte és a benne lévő üzleteket ez a szövetkezet üzemeltette. Borbás László kutatásai szerint az épületet Pap Gyula kőművesmester irányításával építették, berendezését is részben ő készítette.

48 A község és környékének lisztellátását 3 lovasi malom biztosította. Boda Ferenc, Horn (Harn) Gyula és ifjú Leb (Léb) Gyula lovasi molnárok malmai az 1930as években mind hagyományos, vizikerék-meghajtású malmok voltak, kis teljesítménnyel.

49 ZML Lovas község közigazgatási tájékoztató lapja, 1925. KISS Elemér (összeáll.): Alsódunántúl mezőgazdasága. Kaposvár, 1935. 259. BORBÁS László: A lovasi értékesítési szövetkezet története. Alsóörs, 2001. 1. p. KISS: i. m. 133.