Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

30. Lovas, 1910. június 12. A lovasi református templom alapkőletételt ünnepségének jegyzőkönyve Jegyzőkönyv. Fölvétetett Lovason, a refjormátus] egyház presbyteriumának 1910. június 12én, vasárnap délelőtt tartott templon alapkőletételi díszgyülésében. Jelen voltak: lelkész, tanító, gondnok, elöljárók teljes számban, építőbizottság, építőmester és több érdeklődök. 1. ) Lezáratott és aláíratott az alapban elhelyezendő emlékirat, mely az építés történetének főbb mozzanatait foglalja magában. 2. ) Tanítólakásról ünnepélyes díszben vonult az elöljáróság a templom helyéhez, hol a közönség várakozott szintén ünnepi díszben. A LXXXIV. Zsoltár 1, 3, 6. verseinek eléneklése után, melyet az egész gyülekezet énekelt, az anyaegyház lelkésze, Szűcs József mondott az ünnepélyes alkalmat méltató beszédet, mely után az egész gyülekezet örömét és buzgó háláját kérő fohászát tolmácsoló imádságban emelkedett és emelte lélekben a jelenlévőket is az egek Urához. Majd felolvasta az emlékiratot, mely egy czinkbádogdobozba lezáratott, leczinkeztetett, s a templom fundamentumának elöl, a torony felöl levő nyugoti sarkában (nem a torony sarkában) lenn a kövek közt, a fundamentom fenekétől mintegy fél méterrel fölebb elhelyeztetett, mégpedig úgy, hogy a lelkész saját kezűleg, áldásának kíséretében az emléirat-dobozt a fundamentumba helyezte, s ezt a mndamentomba nagyobb laposkővel lezárták, s a zárókőre ismét először a lelkész zárószavak és áldások kíséretében 3-szor kőmíves kalapácscsal reá

162 ütött, utána pedig az egyház tanítója, gondnoka, elöljáró, s a 3 építőgondnok (építési bizottság) odajárulván, egymás után mindannyian szintén 3-szor ráütöttek a zárókőre ugyanazon kőmíves kalapácscsal. Azután a gyülekezet énekelte a CXXII. zsolt[ár] 3. versét. Ennek végeztével ujjú] Bognár János, a templom építője mondott köszönőszavakat a gyülekezet megbízásáért és tett ünnepélyes fogadást arra, hogy a bizalomnak meg fog felelni és Isten segítségével a gyülekezet megelégedésére fogja bevégezni a templomépítést. Ennek végeztével a közönség együttesen elénekelte a nemzeti "Hymnus" 1. versét. Az énekeket az egyház praeoráns kántortanítója, Karsay Béla vezette. Az ünnepély rendes vasárnapi három harangozásra kezdődött és a délelőtti istentisztelet helyett volt. Mely ritka ünnepélyes cselekedete és alkalma a gyülekezetnek, e jegyzőkönyvbe is emlékezet okáért beíratott. Dícsősség a magasságban Istennek, e földön békesség, és az emberekhez jóakarat! Ámen! Szűcs József s. k. az alsóörsi anyaegyház lelkipásztora, s a lovasi leányegyháznak is gondozó lelkipásztora. FORRÁS: DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1910. június 12. 142-145. p. 162 Eredetileg: a zárókőre, áthúzva.