Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Felajánlott járandósága így alakult: 1. ) Készpénzfizetés 60 pengőforint. 2. ) Tandíj (40 gyermekre) életkorkülönbség nélkül 30 pengőkrajcár, öszszesen 20 pengőforint. 3. ) Két akó bor. 4. ) Élelmezés házanként. 5. ) Megfelelő lakhely és tűzifa biztosítása. A konvenció megváltoztatásának az lehet a magyarázata, hogy először Szűcs (Szűts) Ábel alsóörsi tanítót bízták meg a lovasi gyermekek tanításával. Szűcs - az alsóörsi iskolatörténet állításától eltérően - nem tűnt el Alsóörsről, hiszen csak 1877. január 8-án kelt levelében „hajlott korára" (76 évére) hivatkozva mondott le tanítói állásáról.

124 A jelenségnek az a magyarázata, hogy Szűcs Pordán József segédtanítót fogadta maga mellé: az tanított Alsóörsön, az idős tanító pedig Lovason. A cserével a lovasi egyház is jól járt, mert elismert és tapasztalt tanítót kapott, aki nem igényelte az illetményföldeket", amelyeket bérbe adva lehetett hasznosítani. A Szűcsöt felváltó későbbi tanítók abból a körből kerültek ki, amely kört az egyház anyagi állapota, teherbíró képessége jelölt ki: vagyis nem a legjobban felkészült tanítók közül kellett választani. Ugyanezt lehet mondani a tanító lakáskörülményeiről, a tanítás technikai feltételeiről. Az 1868-as népiskolai törvény végrehajtása után évekkel is úgy értékelte az esperes, hogy az iskola a törvényben megszabott kellékekkel" rendelkezik, a tanterem „nagyrészt" fel van szerelve az előírt berendezésekkel, iskolai segédeszközökkel. Nincs azonban sem faiskola, ahol a mezőgazdasági ismeretekre szert tehetnének, sem pedig „testgyakorda", ahol a testgyakorlást végezhetnék.

125 1879-ben azt is észrevételezték, hogy nem az egyházkerület által megszabott tanrend szerint tanítanak, a „vezérkönyvek", tanítási segédkönyvek közül is több hiányzik.

126 A 12-15 éves ifjúság ismétlő iskolai tandíját a szülők fizették, ami a serdülők iskoláztatását nem nagyon mozdította elő.

127 Az egyházmegye szorgalmuk, eredményességük alapján három osztályba sorolta a tanítókat: I. kitűnő. II. jeles (= megfelelő), III. „elég osztályzatú", vagyis elégséges; a lovasi tanítókat rendszerint a II—III. kategóriába sorolták az iskolavizsgálatok során. 123 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési iratok. 1859. Lovas község folyamodása az espereshez a tanító díjazása érdekében. Lovas, 1858. október 11. 124 BORBÁS László-LICHTNECKERT András: Alsóörs egyházai és iskolái a XVIII-XX. században. = Alsóörs története, (szerk.: LICHTNECKERT András). Veszprém, 1996. 683. Eszerint Szűcs 1859-ig volt alsóörsi tanító. Lemondását az egyházmegye 1877-es jegyzőkönyve rögzítette. DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1877. április 11-13. No. 7. Az egyházmegye a lemondást tudomásul vette, „ugyanakkor a lemondott tanító úrnak a népnevelés terén fél évszázadon túl terjedő buzgó munkássága által szerzett érdemei elismerését j[egyző]könyvileg is kifejezi." DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1876. április 25. No. 9-21. '^

6 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1879. április 22-24. No. 48. l7 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési jkv. 1876. április 25-27. No. 26.