Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Lovas község - mint őskőkori lelőhely - nevét 1951 óta ismeri a világ. Ekkor kapott szárnyra a hír, hogy az ím. mackói murvabányában őskori festékbánya nyomaira bukkantak. A 30-40 ezer éves őskori telep Európa legrégebbi emberi települései közé tartozik. Ennek történetét a következő fejezetben a feltáró régész, Vértes László tanulmányából ismerhetjük meg.

32 Őskori bányatelep Lovason Csalódás éri a kirándulót, ha Felsőörsről jövet [a] Királykút-forrás mély völgyéből felkapaszkodik a tetőre a meredek ösvényen. Azt várná, hogy a hegycsúcsra érkezzék, ehelyett sík vidékre jut, amelyen ligetes, bokros részek váltakoznak a csupasz, sziklás talajon tengődő gyérfüvű területekkel. Ez a Balaton-felvidék dolomitfennsíkja, amelyet a „Magyar tenger"-be siető tisztavízű patakok mély völgyei barázdálnak, s ahol a sekély humusztakaró alól minduntalan kibukkannak a sovány föld bordái: a szürke dolomitsziklák. Előttünk nyugatra, az autóút poros kígyója hever szürkelombú fákkal szegve, délfelé a lejtő zugában Lovas község húzódik meg, s azontúl a Balaton hullámai tükröznek tört ezüstként a könnyű pára mögött. Utunkat egy helyen 3-4 méter mély, de nagy kiterjedésű gödör szegi. A meneteles, keréktúrta talajú lejárókon recsegő kordék, nyikorgó parasztszekerek járnak, s visszhangzik a sok öblöshangú „Nye!" és „Hó!" ahogyan az ökröket és lovakat bíztatják gazdái. A ,mackói" murvabányához érkeztünk. A község lakossága, gyakran az erdészet, vagy valamelyik közelebbi ipari üzem bányássza itt a porló dolomitot. Az aprószemű, mállott kőzetet építkezésnél, útburkolásnál használják. A szekerek útját a lepergett dolomitszemcsék sárga csíkja jelzi. 32 VÉRTES László: Őskori bányák Veszprém megyében. Lovas, a legősibb bánya. A sümegi ösbánya. Veszprém, 1969. A tanulmány teljes szövegét, a képenyagot részben tesszük közzé ehelyütt.