Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

tisztet, közben gondnokká is választották, s a templomépítéskor a felelősségteljes építési gondnoki teendőket is kifogástalanul ellátta.

9 Az elöljárók közül az első ember a gondnok (kurátor) volt, aki az egyház vagyonát, jövedelmeit kezelte, gondoskodott az épületek javításáról, fenntartásáról. Mivel az általa kezelt vagyonért anyagi felelősséggel tartozott, gondnok csak vagyonos ember lehetett.

99 Fizetést nem kapott, munkáját úgy ismerték el, hogy - az egyházi közalap kivételével - sem ő, sem felesége semminemű egyházi adót nem fizetett. A takarékmagtár felállítása után azt az előnyt élvezte, hogy hivatali évében - a dékánhoz hasonlóan - kiadták magtári részvényjárulékát.

100 Fia munkáját hanyagul végezte, s kárt okozott, meg kellett térítenie. Ilyen is előfordult. Dienes János gondnoksága idején megromlott a bor és a seprő, ezért a bor literjéért 36 fillért, a seprő literjéért 6 fillért, összesen 68 korona 34 fillért kellett fizetnie.

101 A tisztség betöltésével a XIX. század második felében nem volt gond, az első világháború előtt azonban már igen. Aki nem akarta vállalni, 100 korona összeggel váltotta meg e kötelezettséget. Botrányos eset mindössze egy alkalommal fordult elő. 1915-ben a megválasztott Diószeghy először orvosi igazolással próbált mentességet szerezni, majd mikor ez nem sikerült, az egyházmegyéhez fellebbezett. Az egyházmegye vagy a hivatal viselésére vagy az előírt váltságdíj lefizetésére kötelezte, ő azonban egyiket sem akarta teljesíteni. A felsőbb határozat érvényesítésért az egyházközségnek az esperes segítségét kellett kérni.

102 A gondnok hivatalát a kiegyezés korában vagyonleltár kíséretében vette át, s az évet írásbeli számadással zárta, melyet rendszerint a következő év elején (többnyire januárban) összehívott közgyűlés hagyott jóvá. A XIX. század végétől már a közgyűlési jegyzőkönyvekben tételesen is feltüntették, hogy mit vett át. 1909 januárjában Mecséri István az egyház pincéjénél pl. 4662 liter fejtetlen bort és 20 liter pálinkát; Szabó Gábor 1911 januárjában 1900 liter bort, 97 liter seprőt, 24 liter pálinkát vett át, melyet csak részben fordítottak egyházi célra.

103 Másik részét eladták, a harmadik rész az egyház földjén, szőlejében dolgozók, az egyházi épületeket javító mesteremberek ellátását szolgálta. A gondnok kötelessége volt az egyház malmának bérbe adása. A malmot 18881891 között Fehér Istvánnak adta árendába. 1888-ban 300 forint volt az árenda, mely a következő évtől - mivel a kisüzemet Fehér hosszabb távra bérelte - 200 forintra csökkent. 1890-ben a malomházra csúcsfalat rakatott, s külső kereket készíttetett. 1894. április 24-től, Szent György' napjától Fehér István bérlőnek felmondtak és Takács Jánosnak és feleségének, Vizsnyovszki Matildnak adták bérbe a malmot 6 évi időtartamra. A szerződés megkötésekor Takácsék 50 forint biztosítékot (kauciót) adtak a gondnok kezébe. DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1915. január 30. 99 1905-ben, amikor Nagy Sándort gondnokká választották, megjegyezték, hogy nem kell apai jótállást kérni, mivel "'magánbirtoka is van megfelelő". DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1905. 100 DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1905. Január 25. No. 3. 101 DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1907. február 21. 102 DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Presbitériumi jkv. 1915. január 30. 103 DREL III. 218. b. Lovas reformárus leányegyház iratai. Presbitérium jkv. 1909. január 16., 1911. január 18.