Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1850-től - ekkor már peremartoni plébánosként - a palotai kerület esperese. Példamutató vallási életet élt.

121 A fília reformkori helyzetét gr. Zichy Domonkos 1846. május 26-án megtartott egyházlátogatásából ismerjük meg. A lovasi templomnak ekkor semmiféle jövedelme nem volt; fenntartásáról a veszprémi káptalan gondoskodott. Az évközi kiadásokat részben Babies Antal kanonok 1000 forintos alapítványából (1817) fedezték. Harangozásért a hívek szintén nem fizettek. A toronyban 2 harang (egy 200 és egy 50 fontos) volt, mindkettőt a káptalan készíttette 1767-ben. A harangokat csak a római katolikusok használták. A plébános csak búcsúkor, Mária nevenapján volt köteles Lovason misét mondani; ekkor, s a beteglátogatáskor a maga kocsijával közlekedett. Eltartásához a házaspárok egyenként fél mérő rozs lélekgabonával, évi 15 krajcár lélekpénzzel, szolgálatáért stólával járultak hozzá. Egy keresztelésért 24 krajcárt, temetésért 30 krajcárt, esketésért 1 forintot (az idegenek 2 forintot) fizettek. A plébános földjét a hívek művelték, a lovasi párok aratáskor egy-egy napot dolgoztak. A plébános 3 szobás, 1 cselédszobás, 2 kamrás, 2 pincés lakásban élt, ahol kedvenc könyvei egy fenyőfa könyvtartón sorakoztak. Az udvaron 2 istálló, 1 fészer, sertés- és baromfiólak álltak. A hívek vasár- és ünnepnapokon Paloznakra jártak istentiszteletre. Télen 8, tavasztól őszig 9 órakor, télen pedig 8 órakor kezdődött a mise. A hívek a reformátusokkal közösen használt temetőbe temetkeztek, amely azonban betelt. Az új temetőt 1834-ben, a káptalan adományából mérték ki, s nyitották meg és szentelték fel. Határait megyekövekkel jelölték meg. A temetőben egy Szűz Máriát gyermekével ábrázoló kőkeresztet emeltetett Orbán Mihály és Megyesi Pál. A temetőn kívül Fábri József veszprémi lakos szőlejében volt még egy kőkereszt. A lovasi katolikus szülők gyermekeinek iskoláztatási lehetőséget a paloznaki elemi népiskola biztosított. A tanító szerényebb, 2 szobás lakásban lakott. A hívek az ő eltartásához páronként negyed mérő rozs lélekgabonával, néhány krajcáros stólával, s napszámmal járultak hozzá. Az iskolások ellátására, segélyezésére a Babics-alapítványból évente 7 ft-ot használtak fel.

122 Nincs adatunk arról, hogy Lovasról egyetlen katolikus diák 1848 előtt gimnáziumba került vagy felsőbb tanulmányokat folytatott volna. A község szegény katolikus népe sem ekkor, sem később nem adott papot az egyházmegyének. 121 PFEIFFER János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. Veszprém, 1987.1070. 122 VÉL Visitatio canonica. A 8. Tom. 28. 94-121. p.