Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Az 1758-1932 között vezetett hegyközségi jegyzőkönyvből és a káptalani dézsmaés hegyvámösszeírásokból megállapítható, hogy a lovasi szőlőbirtokosok a XVIII. század végén, amikor a szőlőhegy nagy része művelés alatt állt, a lovasiak szőlőbirtoka kis hányada volt a bebíró gazdákénak, az ún. extraneusokénak.

75 A dézsma- és hegyvámjegyzékek alapján visszaszámítva megállapíüiató, hogy 1769-ben 1435 akó, 1770-ben 2247, 1780-ban 980 akó bor termett. 1780-ban az össztermésnek a lovasiak csak 24 %-át: a káptalani zsellérek 8,8 %-ot, a káptalani jobbágyok 5.8 %-ot, a fehérvári őrkanonokság zsellérei 5,7 %-ot és egyéb gazdák 3,7 %-ot mondhattak magukénak.

76 Az extraneusok között alsóörsiek, fajsziak, felsőörsiek, nagyesztergáriak, vámosiak, paloznakiak, szentgáliak, szentkirályszabadjaiak és veszprémiek szerepeltek; kiugróan magas volt a vámosiak (30,3 %) és a veszprémiek (28,4 %) részesedése a termésből. Mondhatni, hogy a lovasi Öreges Kishegy elsősorban a vámosi nemesek, a veszprémi mezővárosi polgárok és lovasi jobbágyok szőlőhegye volt. A szőlőművelés a lovasi zsellérek fő megélhetési forrása volt. Közülük sokan mint napszámosok, vincellérek kezdték, s szorgalmas munkával az önálló szőlősgazdák közé küzdöttek fel magukat. 1820-ban az Öreghegyen lévő présházakban olyan szőlőmunkásokkal találkozunk, akik robotkötelezettségüket pénzben megváltva, szőlőműveléssel foglalkoztak. Mórádi Jánosné, Molnár István és Sánta Ferenc mellett Szálai Jánosné, Szatmári István, Szatmári Mihály és Török István is élt a robotváltság lehetőségével.

77 Az 1828. évi országos összeírás lovasi tabelláiból megállapítható hogy a hegységben adózók kezén lévő szőlőterületnek (92 1/3 pozsonyi mérő) közel 60 %-a volt a helybeliek (intraneusok), 40 %-a bebírók (extraneusok) kezén. A helybeliek 57 2/3, a más helységbeliek összesen 37 2/3 pozsonyi mérős területű szőlőt bírtak. A helybeliek által bírt szőlők nagyobbik része zsellérek kezén volt. A telkes jobbágyok 17 2/3 pozsonyi mérős, a szántóval is bíró zsellérek 11 2/3 pozsonyi mérős, a szántó nélküli zsellérek 25 1/3 pozsonyi mérős szőlőt műveltek.

78 A reformkorban átlagosan a lovasiak kezén nagyobb szőlőbirtok volt, s ennek következtében a termés 40-50 %-át ők adták. 20. sz. táblázat A lovasi szőlőhegy termése a reformkorban (1836-1845) Ev Bortermés (akó) Termésingadozás 1836 = 100 % Ev egész rész Termésingadozás 1836 = 100 % 1836 759 3/4 100 1837 1960 2/4 258 1838 1399 1/4 184 1839 2252 1/4 296 VeML IX. 213. A lovasi hegyközség jkv. 1758-1832. MADARÁSZ Lajos: i. m. 29-30. MADARÁSZ Lajos: i. m. 31-32. MADARÁSZ Lajos: i. m. 32.