Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

kezőkben azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen volt a szőlőhegyi társadalom, s a gyakorlatban hogyan valósultak meg a szabályok. Legelőször is azt kell leszögeznünk, hogy a szőlőhegy birtokos társadalma lényegesen különbözött a község társadalmától. A község társadalmát a falu állandó lakosai alkották, a hegyközségnek azonban a környező falvak lakói is tagjai lehettek. Lovas község társadalmának gerincét a telkes jobbágyok és a zsellérek alkották, a hegyközségben azonban a lovasi állandó lakosok már a XVII. század végén is kisebbségbe szorultak, s ez a helyzet a későbbiekben sem változott. A földesurak engedélyével ugyanis sok környékbeli jobbágy, városi polgár és nemesember szerzett szőlőbirtokot a lovasi hegyen. A XVIII. században még az elöljáróknak sem volt számszerűen pontos ismeretük a lovasi határ művelési ágainak megoszlásáról. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ismerték volna pontosan a saját falujukat. Csupán arról van szó, hogy másként szemlélték környezetüket: pontosan tudták, hogy kinek mekkora beltelke, kültelke, szőleje van, de a falu egészéről nem rendelkeztek mérnöki pontosságú ismeretekkel. A modern statisztikai gondolkodásnak megfelelő képet csak az 1842-ben végrehajtott tagosítás után, az 1850-ben készült határjárás és az 1856-ban megejtett kataszteri felmérés tudott rajzolni a településről. A két azonos végeredményt hozó felmérés adatai alapján el tudjuk helyezni a szőlőhegyet a falu egészén belül.

74 19. sz. táblázat Lovas határának művelési ágak szerinti megoszlása (1856) Sorszám Művelési ágak Földterület nagysága Sorszám Művelési ágak kh négyszögöl 1. szántó 289 133 2. rét 97 159 3. szőlő 206 94 4. legelő 108 248 5. erdő 416 514 6. mocsaras terület 6 265 7. tó (Balaton) 1680 1092 8. puszta 1 1028 9. patak, vízmosás 1 1053 10. utak 24 1032 11. épületek, udvarok, házhelyek 6 1524 Mindösszesen 2839 1142 A lovasi határ alig 7 %-a volt a rendi korszak végén szőlővel beültetve, mégis ez az intenzív művelés alatt álló terület számított a legértékesebb termőterületnek. Nem csodálkozhatunk azon, ha védelméről külön önkormányzat gondoskodott. 74 MADARÁSZ Lajos: A lovasi szőlőbirtoklás és hegyközség története a XVIII-XIX. században. (Kézirat) Bp., 1971. 4. IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. „Határ leirása Lovas községnek", 1850. november 17.