Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1826. november 20-án „qventiákkal", nyugtákkal együtt 74 forint 9 krajcár portiópénzt „vitt be". 1827. április 11-én Pálfi Pál tavalyi öregbíró portiópénzt vitt Tótiba (Káptalantótiba). 1827. március 22-én 70 vft-ot fizetett a vármegyei kasszába. 1827. április 11-én Nagy Mihály öregbíró 70 vft-ot vitt Tótiba a „computus alkalmatosságával", vagyis számadáskor. 1827. április 28-án 100 vft 15 krajcárt vitt a vármegyének. 1827. augusztus 26-án 47 vft 50 krajcár adót adott át. 1827. szeptember 20-án 25 vft összeget „vitt be". 1828-ban 8 alkalommal fizetett be adót (ezüstpénzben) a megyének, ezen kívül 1828. április 28-án a „hadfogadónak" 3 eft 46 krajcárt, október 16-án a „tiszti fuvarra", vagyis a vármegyei tisztek szállítására 12 eft 36 krajcárt fizetett ki. 1830ban 6 alkalommal jegyezték fel az adóbefizetést (Sümegre), június 2-án ismét katonaállítás volt, mert a „had fog adónak" 3 eft 37 és fél krajcárt adott. 1827. október 30-án 318 forintot vitt be Sümegre.

39 Az elöljárók, közte a bírák kiküldetési díjait, napidíjait a község házi pénztárából fizették. A bírák szolgálatuk idejére adómentességet élveztek, ami némi kárpótlástjelentett a közösség érdekében kifejtett tevékenységükért. 4. A SZŐLŐHEGYI ÖNKORMÁNYZAT A magyarországi paraszti önkormányzatok sajátos újkori típusát képviselik az írásos rendtartás (törvények, statútumok) alapján működő hegyközségek, melyeknek történetét a levéltári források alapján a XVII. századtól napjainkig köveüictjük nyomon.

40 A magyarországi szőlőhegyek (promontoriumok) szervezeti-működési rendjét megszabó törvények a XVIII. században váltak általánossá: mind az állam, mind a földesúr, mind a szőlőbirtokosok anyagi érdeke azt követelte, hogy a falvak határában elnyúló szőlőhegyeken rendezett mederben folyjék a gazdálkodás, érvényesüljenek a kisközösségek és az ország fennmaradását és gyarapodását biztosító magatartásnormák.

41 A hegyközségi artikulusoknak a magyar szakirodalom három típusát különíti el. Az első csoportba a földesúri jóváhagyással alkotott, széleskörű autonómiát biztosító hegyközségi artikulusok tartoznak; a másodikat a szőlőbirtokosoknak szűk mozgásteret biztosító földesúri rendtartások alkotják, amelyek a szőlőhegyet az uradalom igazgatási szervezetébe illesztve, a falu vagy város bírájának alárendelve 39 VeML V. 334. Lovas község bírói és körrendeleti jkv. 1826-1827. 40 A dunántúli paraszt nemesi közösségek statútumainak egy részét kiadtam: HUDI József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII-XIX. századból. Veszprém, 1999. 41 Figyelemre méltó, hogy a közigazgatástörténet e fontos önkormányzati intézménnyel nem foglalkozott. Vö. CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 53-63.