Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
A nemességvizsgál átokból kitűnik, hogy Lovason a XVIII. században a Balogfh Csonka, Szilassy és Vörös családoknak sikerült nemességét igazolnia. A nemesi famíliák közül elsőként a Balogh család tűnt fel Lovason. A rendszeres időközönként elkészített nemesi lajstromok közül az 1728. évi összeírásban tüntették fel először Balogh Jánost, Istvánt és Mihályt. Minthogy a taxás nemesek összeírását az 1728. február 16-án Zalaegerszegen megtartott közgyűlésen hirdették ki, bizonyosra vehetjük, hogy a Balogh-testvérek 1727-ben, nemességvizsgálatuk idején már a faluban laktak. 24 A család díszes faládában őrzött iratai között fennmaradt címereslevél (armalis) tanúsítja, hogy a család birtok nélkül nemesedett 1677-ben, I. Lipót császár jóvoltából. Az 1677. február 3-án Bécsben kiadott nemesi privilégium Balogh Istvánt és gyermekeit, valamint testvérét, Balogh Ilonát és Szánüió Jánost emelte a nemesség soraiba. A kiváltságlevelet a török elleni háborúkban elveszett nemesi oklevelek helyett adták ki a királyi kancellárián. 25 Hogy valóban élhettek nemesi jogaikkal, azt a vármegyei tisztújítások előtt a választójogú nemesekről készült összeírások is bizonyítják. Lovason 1738-ban Balogh János, István és Mihály; 1743-ban Balogh János és Mihály; 1747-ben Balogh János, Mihály és Péter vehetett részt a tisztújításon. 1754-ben Balogh János és Pál, 1769-ben idősebb és ifjabb Balogh János, valamint egy másik Balogh János is felvonulhatott a tapolcai járás nemesei közt a vármegyei „restaurációra", tisztújító közgyűlésre. 26 Mivel a család régi iratai elvesztek, 1760-ban a nádorhoz fordultak, hogy új adománylevelet szerezzenek. Németújvári gr. Batüiyány Strattman Lajos nádor 1760 júniusában rohonci várában Balog[h] János, Mihály és Pál részére új adománylevelet (nova donatio) adott ki. A privilégium megerősíti őket folyamatosan és háborítatlanul bírt egész nemesi telkük (sessio) tulajdonjogában, a nemesi birtokhoz tartozó mindenféle földesúri jogban. 27 A Vörös család Máramaros vármegyéből először Veszprém, később Zala megyébe települt át. A Máramarosből való elköltözés 1743-ban történhetett, ugyanis ezen év április 15-én kértek és kaptak a vármegyétől nemesi bizonyítványt (bizonyságlevelet). Vörös János 1759-ben költözött Lovasra, amit onnan tudunk, hogy ekkor kért Veszprém megyétől nemesi igazolást. Az 1760. január 9-én tartott Zala vármegyei közgyűlésen részben a máramarosi, részben a veszprémi bizonyságlevéllel, részben pedig leszármazási táblával bizonyítani tudta nemes származását; ezért ellentmondás nélkül kihirdették nemességét, s ezzel a zalai nemesség tasijává vált. 2 * Az 1786-ban készült nemesi összeírásban a Balogh és Vörös családok mellett egy új család tűnik fel a községben: a Hompasz família. II. József uralkodása alatt Balogh János, Ádám, István és András, valamint Vörös István mellett Hompasz 24 ZML IV. 1. Nobilium taxatorum in Comitatu Szaladiensi, 1728. Nagy Istvánné Balogh Margit (1916) alsóörsi lakos birtokában. Sajnáljuk, hogy sem a ládát, sem a láda tartalmát közelebbről nem ismerhettük meg. 26 ZML IV. 1. Registrum nobilium de anno 1738,1743, 1747, 1754, 1769. 27 A nádori adománylevél eredetije Nagy Istvánné Balogh Margit (1916) alsóörsi lakos birtokában. 28 ZML Investigatio nobilium. Fas 7. No. 3. Pag 3. (1760)
