Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

14. sz. táblázat A külső birtokosok területi megoszlása Lovason 1828-ban Sorszám Helység Birtokosok Sorszám Helység Száma Aránya ( % ) 1. Alsóörs 1 3,85 2. Veszprém 1 3,85 3. Fájsz 4 15,38 4. Felsőörs 9 34,62 5. Vámos 11 42,30 Mindösszesen 26 100,00 A veszprémi káptalan birtokgazdálkodási reformot hajtott végre a XIX. század első felében, amelynek következtében megváltozott a lovasi jobbágyok helyzete. A napóleoni háborúk teremtette konjunktúrát kihasználva, a földesúr az 1800-as évek elején kiépítette Balaton melléki dűlőkön (a Szerdahelyi dűlőn) a maga majorságát, s egyre több földesúri haszonvételt vett saját kezelésbe. 1804-ben a káptalani uradalom már maga kötött szerződést a molnárokkal. 1808-ban a jobbágyoktól az úrbéri állományon kívüli ún. remanenciális földekért nem cenzust, hanem robotot követeltek az uraság tisztjei. Munkaerejüket nemcsak helyben, a káptalani földeken, kőbányákban, hanem a veszprémi (jutási) gazdaságban is igénybe vették. 1812-ben Lébel Salamon árendás zsidónak adják bérbe a mészárszéket és a pálinkafőzésjogát, biztosítva részére a törköly felvásárlását is. A balatoni halászat jogát szintén bérbe adták. 1800-ban Bagi István évi 4 forintért halászhatott, 1817-ben viszont már halásztársaságot alakítottak egy hajóval és egy nagy hálóval. A halásztársaság tagjai a káptalan emberei közül Decsi István, Kiss János, Papp Sámuel, Pintér József, Sánta Ferenc és Sipos János; a piaristák részéről Szíjártó János, az agilisek

1 közül Király István és Sándor István, a „lovasi nemesi communitás'' részéről Balogh Ádám, Gaál Imre és Vörös József voltak. A társaság tagjai cenzus fejében halászhattak a paloznaki és lovasi vizén.

19 A reformkor időszakában, 1836 után - Magyarország számos telelüpéséhez hasonlóan - Lovason is végrehajtották a földesúri és jobbágyi birtokok elkülönítését. Az ún. arányosítást pert közös megegyezéssel zárták. Az 1842. augusztus 26-án aláírt örökös úrbéri szerződésben a jobbágyok és a földesurak (a káptalan, a piarista rend és a Hompasz-javak gondviselője) jóváhagyták az úrbéri állomány kiadását. Az 1842. évi földrendezés alapja az 1779. évi úrbéri összeírás volt. A veszprémi székeskáptanannak 5 5/8 úrbéri telkét 14 házban lakó telkes jobbágy kapta; a 33 káptalani, a 8 piarista birtokon élő, s az egy Hompasz-birtokon élő házas zsellér szintén megkapta járandóságát. A kimérés során egy egész telket az 1779-es besorolás (I. osztály) szerint 18 hold szántóból, 8 kaszás rétből állónak tekintettek. A nemes asszonyt elvett parasztot és fiági leszármazottait hívták agilisnek, akik személyük után adóztak, de nemesi birtokuk után adómentességet élveztek. 19 MADARÁSZ Lajos: A lovasi szőlöbirtoklás és hegyközség története a XVIII-XIX. században. Kézirat. Lovas, 1971. 19-22.