Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
III. Török kor (Lichtneckert András)
1614-ben a húsvét utáni első vasárnap utáni hétfőn, azaz április 7-én Végh István az előzőekhez hasonló örökbevallást tett a győri káptalanban atyjafia, nemes Beke Demeter számára. Az adományban részesült Beke Demeter hitvese, Tóth Anna, továbbá János nevű fiuk és Orsolya nevű leányuk is. Az adományozott telek észak felől Esze Balázs, dél felől pedig Bak Pál jobbágy telkének szomszédságában feküdt." Végh István ötödik alkalommal is tett ilyen módon adományozást, ezúttal a saját szerzeményét, egy épületes nemesi telket - melynek észak felőli szomszédja Molnár Benedek szabados (libertinus), dél felőli pedig Eőssy Balázs jobbágy háza volt - adományozott örökjogon, tekintettel a köztük lévő atyafiságra és a tett szolgálatokra, Török Mátyásnak, hitvesének Margitnak és gyermekeinek, Farkasnak, Zsuzsannának és Katalinnak. 100 Ezeknek az adományozásoknak az emlékét megőrizte a győri káptalan által 1626. január 14-én elvégzett tanúkihallgatás jegyzőkönyve is, melyben peremartoni, alsóörsi, szentkirályszabadjai, veszprémi nemesek, berhidai jobbágyok egybehangzóan azt állították, hogy Peremartont Végh István bírta öt telek kivételével, amelyeknek a gazdái pénzt adtak a jószág megszerzésére, ezért cserébe Végh mindegyiknek adott a faluban egy telket. A tanúk által felsorolt nemesek közül négy azonos azokkal, akik Véghtől adományba kaptak telket: Molnár Benedek, Molnár Márton, Török Mátyás és Török Miklós. Nem említették Beke Demetert, ellenben szóltak Molnár Balázsról, aki nemesemberként beköltözött a faluba. 101 Ha az események az eddig ismertetett mederben folytak volna tovább, akkor Peremarton birtoktörténete Berhidáéval azonos irányban fejlődött volna: Peremarton is egy családi alapon kialakult közbirtokosság tulajdonává vált volna. A Végh család anyagi helyzete azonban ezt, úgy látszik, nem tette lehetővé, aminek következtében hamarosan elvesztették Peremartont, ugyanakkor a peremartoniak szélesebb köre - és pénzük - előtt megnyílt a nemesi szabadság kivívásához vezető út. Alighogy Végh más néven Kálóczy István a telekadományozásokkal rendezte az adománylevél miatt felvett kölcsönöket, 1618-ban Palotai Ferenc veszprémi kapitánynak 400 forintért elzálogosította Peremarton helységet, kivéve öt telket, akiknek a gazdái a Thurzó-féle adománylevél költségeihez a pénzükkel hozzájárultak. Végh István 1620-ban óvári kapitány volt, de 1624-ben már nem élhetett, mert ebben az esztendőben Zsuzsanna nevű leánya és férje, Jóra Gergely váltotta ki és szerezte vissza a Palotai kapitánynak zálogba vetett Peremartont. 102 Uky János 1632-ben tett tanúvallomása szerint ez csak peres úton sikerült. 103 Az 1626-ban rögzített tanúvallomások szerint a Török családbeliek - a legnagyobb valószínűség szerint Miklós - adtak pénzt Jóra Gergelynek arra, hogy Peremartont Palotaitól, aki keményen tartotta a jobbágyokat, kiválthassa. A kölcsön fejében egy ideig Török Miklós bírta Peremarton felét, egészen addig, míg Jóra kifizette, hogy „Töröknek ne légyen semmi köze hozzája". 104 (1630-ban Török Péter peremartoni nemes azt vallotta: „Hogy oztan Vegi István el ada Pere martont Palotai Ferentznek, Jora Gergül és Török Mikos nem hagyák Palotai Ferentz kezénél, hanem letevek neki az suma pénzt, az kin meg vette volt Palotai Ferentz, annak utanna egi mas közöt el intézek Jora Gergelyei az falun kett fele...")
