Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
III. Török kor (Lichtneckert András)
A berhidaiaknak nagy makkos erdeje volt, amelynek szélessége és hosszúsága 15 hold. 160 holdnyi jó földet műveltek és jó réteket bírtak. Régi szőlőhegyükön, melyet Berhidai-hegynek neveztek, 90 kapás szőlőt műveltek, amely jó, de nem állandó bort adott. Az erdőkben és az erdőkön kívüli legelőiken szarvasmarhákat és juhokat legeltettek. Halászatból nem tettek szert jövedelemre. Kétkerekű malmuk és hídjaik jó állapotban voltak, két templomuk azonban teljesen pusztán állt. Tíz jobbágy élt a faluban 25 marhával, azonkívül 5 zsellér. (Az 1696. évi portaösszeírásban a bírón kívül csak nyolc féltelkes jobbágyot és két zsellért jegyeztek fel.) Ugyanezen összeírás szerint Kovácsi Bottka Ferenc birtoka, akinek a lakosok semmit sem fizettek, csak robottal szolgáltak. A török földesúr a simontornyai Mahomet bég, akinek minden jobbágytelek után 1 forintot fizettek, minden termésből tizedet adtak, azonkívül telkenként egy icce vajat és közösen egy hízót. A kovácsiak erdeje 3x3 hold kiterjedésű volt. 25 hold értéktelen földet műveltek, és 15 kapa szőlőt a szőlőhegyükön, amelyet Kovatz hegynek neveztek. Legelőjük lxl holdnyi. A falu három malma közül kettő Vitéz Ferencé, a harmadik Bottka Ferencé. A faluban nyolc jobbágy és három zsellér élt, 15 marhájuk volt és hét jól megépített házuk. (Az 1696. évi portaösszeírásban a bírón kívül csak két fél telkes jobbágyot és három féltelkes molnárt jegyeztek fel.) A török császárnak a fejadó Berhidán 8 dénár, Kovácsiban 10 dénár, azonkívül mindkét helyen lakók kötelesek várerődítési munkákat is végezni. 29 Az adóztatásra és a török kori, Berhidára és Berhida környékére vonatkozó más forrásokból megállapítható, hogy a hódoltság peremén a települések fennmaradásának, folytonosságuk megőrzésének egyik titka éppen az ún. kettős adóztatásban volt. Mivel a lakosság az adó magyar és török részre való megfizetésével a településének a fennmaradását biztosította, ezért a kettős adóztatás időszaka a magyar adózás történetében az egyik legszebb fejezetet alkotja, s cáfolja azt a tévhitet, hogy a magyarság a történeti hagyományainál fogva rossz adózó lenne. Úrbéresek a palotai váruradalomban Berhida a mohácsi csata utáni években még népes község, amit alátámaszt az is, hogy a török támadás és az országban kibontakozó pártharcok idején országgyűlést is tartottak itt. A Kenésén összegyűlt rendek 1532. január 10-én Pozsony megye rendjeinek küldött meghívóleveléből ismert, hogy az országgyűlést a Veszprém megyei Berinhidára Szent Gergely pápa napjára, március 12-re tervezték. A gyűlésre a kereszténység védelmében érdekelt lengyelországi rendeket is meghívták. Ferdinánd király a kenései gyűlés követeinek előterjesztésére küldött válaszlevelében a részországgyűlés helyszínét, Berenhydát mezővárosnak nevezte. VII. Kelemen pápa Antonius de Hispellot, az apostoli szék protonotáriusát, pápai kamarást küldte követeként a gyűlésre, János király pedig Nádasdy Tamást. 3 " A Bécs elleni 1529-es török hadjárat után egy Podmaniczky János nevű, nagykorúságát éppen elért felvidéki birtokos Ferdinánd királytól Szapolyai János pártjára állt. A török elleni harcokban és a birtokszerzésben kitűnt Podmaniczkyak megszerezték Palota várát, s a mohácsi csatát követő zavaros időkben Berhida, Kiskovácsi és Peremarton sorsa egyre erősebb szálakkal a palotai váruradalomhoz és a Podmaniczkyakhoz kapcsolódott.
