Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCTÓL A POLGÁRI ÁTALAKULÁS KEZDETÉIG Lichtneckert András A népesség és a megélhetési feltételek A három település lélekszámára a II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás (1785) előtt legfeljebb a veszprémi püspökség 1771. évi lélekösszeírása alapján közölhetünk adatokat. Berhidáról ott sem, mivel csak a katolikusok (101) lélekszámát állapították meg. A nem nemesi lakosságról készített 1804. és 1829. évi összeírások a népesség évtizedenként összegezhető 50-100 fős gyarapodását tükrözik. A települések lélekszámáról közöltek két esetben (1819-1824,1835) a veszprémi püspökség sematizmusai, egy esetben (1847) az alispáni jelentés adatai alapján egészülnek ki, míg a legutolsó adatok az 1857. évi (osztrák) népszámlálásból valók. 1. táblázat Berhida, Kiskovácsi és Peremarton lélekszáma az 1771-1857 közötti években Év Berhida Kiskovácsi Peremarton 1771 190 530 1785 764 272 871 1804 613 223 763 1819-1824 855 289 869 1829 895 311 884 1835 1163 450 890 1847 1288 336 844 1857 948 447 935 A ma Berhidához, korábban Papkeszihez is tartozó Rostáspusztán 1804ben nyolc nem nemes családjában 32 adózót írtak össze, a Kiskovácsihoz tartozó Gelyepusztán a malomban egy családban kettőt. Rostáspuszta lélekszáma 1812 és 1857 között a sematizmusok adatai szerint 17 és 32 fő között alakult.

1