Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

gyűlt a bajuk a földesuraikkal. Tóth másképpen Velekei György például Berhidáról Peremartonba költözött, emiatt 1635. április l-jén Radványi István a peremartoni házára rontott, s mikor őt otthon nem találta, a templomba utána ment, s innen őt a nép közül tanítás hallgatása közben kiragadta, a pápai várba vitte, ott bebörtönözte és vasra verette. Később vele egyezségre lépett, de mivel azt kényszer alatt fogadta el Velekei, 1635. szeptember 7-én a káptalan előtt visszavonta.

84 Május 11-én Huszár Zsófia képviseletében Bosnyák Pál Veszprém vármegye ítélőszéke előtt tiltakozott amiatt, hogy két berhidai jobbágy - a még Berhidán lakó Parragh más néven Dömös Imre és az alattomban Peremartonba költözött Tóth más néven Velekei György - a maguk számára őfelségétől címeradományt kértek. Huszár Zsófia a címerlevelek kiadásának akarta elejét venni, amelyek által a jobbágyaival meglazult, majd megszakadhatott a kapcsolata.

85 Berhida történetében Huszár Zsófia gyermekei, Radványi Ferenc, István és Judit eddig is nagy szerepet játszottak, s a század közepe táján a jelentőségük - most már a Boronkayakéval együtt - tovább nőtt a település történetében. 1649-ben Radványi Ferenc és felesége, Boronkay Erzsébet Pál és Erzsébet nevű gyermekeik nevében is a berhidai részbirtokukat elzálogosították Radványi Istvánnak, hitvesének Czeglédy Juditnak és Radványi Juditnak.

86 Ugyanebben az évben, október 26-án Radványi István, a győri királyi vár lovas renden lévő hadnagya, berhidai részbirtokát 200 császári tallérért és 50 arany dukátért elzálogosította nővérének, Radványi Juditnak, aki Boronkay Ferenc felesége volt. A záloglevél hátirata szerint utóbb 400 tallérért 99 esztendőre szólt a zálogba adás, az előző szerződést pedig érvénytelenítették.

87 1 653. január 21-én Radványi Ferenc a győri káptalanban bevallást tett, mely szerint berhidai részbirtokát 500 forintért elörökösítette Radványi Juditnak, 1655-ben pedig Radványi István is bevallotta berhidai részbirtokát Radványi Judit részére.

88 Az adásvételek által Huszár Zsófia egész öröksége Boronkay Ferenc feleségének, Radványi Juditnak a kezébe került. A Somogy megyei Boronkát ősi birtokuknak tartó, a XVII-XVIII. században Pozsony, Nyitra és Győr megyében birtokos, vármegyei tisztségeket is betöltő Boronkayak az 1680-as évektől kezdve váltak Berhida meghatározó földesuraivá. 1681. szeptember 8-án a győri káptalanban tett bevallás szerint Boronkay Gábornak és feleségének, Alapy Juliannának, Baranyai Mihálynak és feleségének, Boronkay Juliannának 165 rhénes forintért sikerült visszavásárolniuk Kenessey István kajári és Molnár János berhidai lakosoktól azt a birtokrészt, amelyet Huszár Zsófia 1626-ban átadott a Keresztes családnak.

89 A vásárolt jószágot felmérték, azonnal lakosokkal akarták benépesíteni, megtelepíteni. László Péter 1681. szeptember 15-én Berhidáról Boronkay Gábornak írt levelében tudósított a birtok állapotáról: „Az kegelmed parancsolattya szerént ím jedzésben vétettem az most vett jószág földeit. Egy az nemes rendre, 19 szántóföld a jobbági közös, jo szántó föld, öt hod szőllő, de mind puszta. Huszár rét Szennes hegy alat egy nyilas. A jobbágyi közös rét nyilas, ismét az két házhely. A Sári út mellet 24 szántó föld, az megh írt szőllőknek csak a neve, semmit sem szedhetni benne, hanem ha az után ujjobban fel fogván megépítik, melyről az ispán informalhattya kegelmedet." A Somogyról jött jobbágyokat telepítették a birtokra, de engedetlenek, emiatt Boronkay az egyiket letartóztatja, a többit is