Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

Ugyanebben az évben Rostáson egy egész telek van, Bán János lakja, aki nem fizet semmit a várnak, a malomra vigyáz. A malomjövedelem fele-fele arányban a töröké és a váré. A vár jövedelme ebből 80 kila liszt, 24 forint értékben, ami az innen származó összes jövedelem is egyben.

64 A palotai vár javainak 1617. október 29-én Szerdahelyi György által készített urbáriumában berénhidai, peremartoni és kovácsi jobbágyokat nem jegyeztek fel, ebből azonban nem feltétlenül következik a helységek lakatlansága. Peremartont pl. a földesura, Jóra Gergely nem engedte összeírni. Kovácsiban egy malmot találtak, amelyet Huszár Péter halála után a Hathos család szerzett meg. Berhidát sem írhatták össze, csupán annyit jegyeztek fel róla, hogy Huszár Péter halála után Keresztes Máté előbb egy udvartelket, majd az egész helységet megszerezte és bírja, de nem tudni, hogy milyen jogon.

65 1696-ban a kamara által készített jövedelemösszeírás szerint Berhidán két egész-, négy fél-, három negyedtelkes jobbágy és három zsellér élt. A számuk összesen 12, ami csak eggyel több, mint az 1696. évi portaösszeírás adata. Neveik: Molnár János, Kovács Mihály egésztelkes, Berki Mátyás, Kis György, Markó György, Meleg János féltelkes, Kis György, Pálffy János, Tóth Pál negyed telkes jobbágyok és Högödős István, Jakab János, Kovács Péter zsellérek. Berhidán összesen 4 % telek volt, s mivel egy telek után 3 forint cenzust fizettek, az évi cenzus összege 14 forint 25 dénár. Ugyanennyi telek évi 52 napi robotja, egy napi robotot 12 dénárral számolva, összesen 29 forint 64 dénárt tett ki. A három házas zsellér évi cenzusa összesen 1 forint 50 dénár, 52 napi robotja 6 dénárral számolva, 9 forint 36 dénár. A hazátlan zsellérek robotja 4 forint 32 dénárt, egy egész és öt fél puszta telek jövedelme 5 forint 25 dénárt adott. Ezeket a jövedelmeket kiegészítették a kilencedből, kocsmából, mészárszékből, 10 hold erdőből és az uraság kétkerekű malmából származó jövedelmek. A helység összes jövedelme 129 forint és 54 dénár volt. Kovácsiban, Bottka Ferenc birtokán két egésztelkes (Gergely György, Molnár Lőrinc), két féltelkes (Molnár András, Molnár János) és két negyedtelkes (Gergely Miklós, Molnár Márton) jobbágy élt. Az uraság két- és háromkerekű malma 30 forintot jövedelmezett.

66 Ugyanebben az összeírásban Peremartonban négy egésztelkes (ifj. Kis István, Mihály András, Molnár Gergely, Szalay János), 11 féltelkes (Ács Péter, Balogh Gergely, Gyallody István, Gyallody János, idősb Kis István, Kis István, Kovács János, Molnár Ferenc, Török István, Uzdy István, Veszprémi Péter), egy negyedtelkes (Lőkes István) gazda és egy zsellér (Halász György) található. Losonczy János egy- és kétkerekű malmai 18 forintot jövedelmeztek. A peremartoniaknál kilencedjövedelmet nem jegyeztek fel, hiszen ők nemesek voltak. A XVI. századhoz képest a XVII. század a lakosság nemessé válásával okozta a legnagyobb változást a helyi társadalomban. Ebben a fejezetben Berhida, Kiskovácsi és Peremarton egyházi birtokból várbirtokká, a következőkben várbirtokból nemesi birtokká válását követjük nyomon, különös figyelemmel azokra a családokra, akik (Eőssy, Esze, Kenessey, Kovács, Mészáros, Molnár, Parragh, Szalay vagy Zalay) az 1570/80-as években még jobbágyok voltak.