Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

A Palota központtal megszervezett uradalmat a XVI. században az Újlaki család birtokolta. Újlaki Lőrinc 1524-ben örökösök nélkül meghalt, a birtok özvegyére, majd az özvegy második férjére, Móré László királyi főétekfogó-mesterre maradt. Szapolyai János az apja, Szapolyai István nádor és Újlaki Lőrinc közötti kölcsönös örökösödési szerződés alapján igényt tartott a birtokra, ezért Laski Jeromos erdélyi vajdával 1533-ban elfoglaltatta a várat, amelyet összes Veszprém és Somogy megyei tartozékaival 1533. szeptember 27-én neki adományozott. Miután Laski elhagyta őt, 1537. szeptember 30-án a Podmaniczkyaknak adományozta a várat összes tartozékaival, tekintettel a Vág menti harcokban szerzett érdemeikre és arra, hogy Palota várának ostroma alkalmával a rendelkezésére bocsátottak húszezer forintot.

31 1538 tavaszán a Podmaniczkyak már új adományba kapták Palota várát a tartozékokkal és a benne rejlő királyi joggal.

32 Ettől kezdve Podmaniczky János Palota várából zaklatta Török Bálinttal együtt a veszprémi püspökség birtokait.

33 1539. március 12-én János király a két Podmaniczkynak, Jánosnak és Rafaelnek adományozta többek között Palota várát.

34 1539. július 7-én János király harmadszor is kiállította azokat az okleveleket, amelyek Palota várát biztosították a Podmaniczkyaknak.

35 János király 1540. március 22-én a veszprémi püspök és káptalan Ősi, Berénhida, Peremarton és Szentistván nevű falvait 1000 forintért elzálogosította Podmaniczky Jánosnak, a palotai vár urának.

36 Podmaniczky egymás után kaparintotta meg az egyházi birtokokat, a bakonybéli, jászói, zirci apátság, a veszprémvölgyi apácák, a székesfehérvári káptalan, a veszprémi püspökség és káptalan birtokait. Az 1542. évi (pozsonyi) 44. tc. a Podmaniczkyakat - a hűtlenség vétségének terhe alatt - arra kötelezte, hogy két hónapon belül minden egyházi birtokot szolgáltassanak vissza. 1544 decemberében Podmaniczky Rafael letette a hűségesküt Ferdinándnak, a birtokok a Podmaniczkyak kezén maradtak.

37 Az 1545. évi 47. tc. a Podmaniczkyakat - feloldva a hűtlenség vétsége alól - arra kötelezte, hogy az elfoglalt birtokokat 15 napon belül adják vissza. Podmaniczky János és Rafael a fehérvári káptalan Fejér és Veszprém megyei (Vinyola, Kovácsi, Nána, Csatár, Rostás) birtokait is elfoglalta. A fehérvári káptalan 1542. júniusi 15-i tanúságlevele szerint a Podmaniczkyak János király halála után a birtokokat visszaadták.

38 Ennek már nem lehetett nyoma a portaösszeírásokban, mivel 1543-ban a török elfoglalta Székesfehérvárt. 1549. március 15-én Hegyfalui Pál őrkanonok a maga és a veszprémi káptalan nevében tiltakozott az ellen, hogy Podmaniczky János 1542-ben elfoglalta a káptalan Papkeszi, Peremarton birtokát, Béresen nevű pusztáját és szentistváni birtokrészét, a népet különféle rendkívüli kivetésekkel és szolgálatokkal nyomorgatta, a helységekbeli egyházak ezüstedényeit elvitette. Podmaniczky János halála után testvére, Rafael megegyezett a perben a veszprémi káptalannal, hogy az elfoglalt jószágokat visszaadja, a tizedek felét abban az évben megtartja, a másik feléért - a győri püspök kezéhez - a káptalan részére 80 forintot fog lefizetni. Mivel nem fizette le az ígért összeget, Nádasdy Tamás országbíró az esztergomi káptalannal idéztette. A főkáptalan 1549. július 22-én jelentette I. Ferdinándnak, hogy kanonoktársuk július 22-én Besztrice vár kapuja előtt megjelent, de Podmaniczkyt nem találta otthon, ezért várnagyai által a királyi kúria elé idézte.

39