Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

II. Középkor (Ifj. Falussy József)

Ákosházi Sárkány Ambrus királyi udvarbíró 1524. december 19-én okleve­let adott ki a Bercsénre és a malmokra vonatkozó dokumentumok hivatalos meg­szemléléséről és az erre vonatkozó vizsgálatokról, a fehérvári káptalan emberei ál­tal a malmokra épített ellenzők teljes mértékű lerombolásáról. Az eset a veszprémi káptalannak Saarvizén működő Berchen molna nevezetű malmánál történt, ahol a felbérelt kovácsi jobbágyok az odaérkezett őröltetni szándékozókat rakományaik­kal együtt megfutamították és elkergették, miáltal a veszprémi káptalannak több mint 150 aranyforintnyi kárt okoztak. A fehérvári káptalan képviselője szerint a malom ellenzőinek elpusztítása azért történt, mert azt a veszprémi káptalan az ő területükön kezdte építeni és így azt a földet a malomhoz akarta csatolni. 96 Berhida a veszprémi püspökség uradalmában 1524-ben az egri püspökké lett Várdai Pál helyét Veszprémben Szalaházy Tamás foglalta el. Az új főpásztor június 23-án vette át Veszprém várát, s emberei rögtön hozzáfogtak a püspöki birtokok urbáriumának elkészítéséhez. 97 A veszp­rémi püspökség birtokainak zöme a Balaton vidékén feküdt, Veszprém és Zala megyében. Távolabb esett a Balatontól néhány Tolna megyei birtok, a Somogyi határ közelében, s néhány Somogy megye déli részén, valamint Fejér és Pilis me­gyében egy-két birtok. Összesen több mint 70 falu és mezőváros volt egészben vagy részben a püspökség birtokában. Mint minden középkori nagybirtokot, a veszprémi püspöki birtokot is a szórtság jellemezte. Ennek oka, hogy nem egyszeri királyi adomány hozta létre, hanem több forrásból eredt és hosszú idő alatt alakult ki. Kialakulásában közreját­szott a kikerekítésére irányuló törekvés, a csere és vétel eszközeivel. 98 A jobbágy „üzemének", egész gazdálkodásának alapkerete a XIV-XV. századtól kezdve a telek, a sessio volt. A szolgáltatások mértékét is egy telekre állapították meg. A telek részei: a falubeli ház belsőséggel, az egyéni használatban levő szántó és rét, valamint az osztatlan birtokhoz tartozó legelő, erdő, vizek. 1514-ben (után) az egész országra egységesen állapították meg a jobbágy terheit, de hangsúlyozták, ahol eddig többet fizetett, ott a régi szokás megmarad. Az új törvény rendelkezései még nem mentek át a gyakorlatba, így az 1524. évi urbári­um tulajdonképpen a régi rendet mutatja be. 99 Az 1514. évi törvény szerint minden feleséges jobbágy, minden évben egy aranyforintot (100 dénárt) tartozott földesurának fizetni két részletben: Szent György és Szent Mihály napján. A püspöki urbáriumban a legtöbb helyen ezzel az egy forintos földbérrel találkozunk. Berhidán a földbér címén minden évben Szent Mártonkor az egész telek után egy forintot, fél telek után fél forintot, ne­gyed telek után 25 dénárt tartoztak a jobbágyok fizetni. 101 A veszprémi püspökség birtokainak 1524. évi urbáriuma tartalmazza a földbért (terragiumot) fizető berhidai jobbágyok neveit. 102 Az adózó jobbágyok száma 42, ebből egésztelkes 14, féltelkes 23 és ne­gyedtelkes 5. A jobbágyokra a differenciálódás jellemző, a féltelkesek száma meg­határozó, meghaladja az összlétszám felét. A családneveket vizsgálva több cso­portot különböztethetünk meg, pl. ún. „kifejező" nevek: Mosdathlan, Hayadon, Futy; foglalkozásnevek: Szabó, Varga, Kalmár, Kovács; településnévből keletke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom