Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)

Miután a község támogatta az óvoda fenntartását, az apácák épületátalakítással megteremtették a falubeli gyermekek fogadására alkalmas új óvodát. Az óvoda kétcsoportos lett: egy játszóteremmel és egy munkateremmel, folyosóval, fogasokkal. Az óvoda padlója puhafa deszkából készült, vízvezetéket is kapott, és cserépkályhával fűtötték. Az ételt a szeretetház konyhájáról kapták. A gyermekek rendszeres és általános orvosi vizsgálatban részesültek. A háború alatt a zárdában kötözőhelyet rendeztek be, az óvoda működése szünetelt. 1946-tól ismét működött az óvoda, de már felekezeti alapon, római katolikus Napköziotthonos Kisdedóvó néven kb. 60 gyermekkel, egy szerzetes óvónővel és egy dajkával. Az 1940-es években a Lakath Mihályné szeretetháza alapítvány Karmelita Nővérek Árvaháza, Karmelita Nővérek Szegény Gyermek Otthona, Szent József „Lakath Mihályné" Szeretetotthon néven működött Pacifica nővér vezetésével. Az 1949. évi 2. számú tvr. alapján a népjóléti minisztérium az intézet működését megszüntette, az óvodát államosították, a szeretetházból csecsemőotthon lett.

77 A berhidai sportélet a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárban indult, ahol a gyárban dolgozó veszprémi munkások közül hárman - Albrecht, Martin, Kolinger - a Veszprémi MOVE labdarúgói voltak. Délutáni edzéseik nézőközönségéből verbuválódtak az első berhidai labdarúgók: Pálinkás János, Pálinkás József, Angyal Ferenc, Nyúl József, Jeny Bertalan, Tárai Géza, Török Gyula, Krespitz, Bencze, Hagl és Krausz művezető. A gyártelepen kialakult az első focicsapat, és 1924 és 1928 között egyre népszerűbb lett a labdarúgás, amelynek 1928ban egy halálos kimentelű baleset vetett véget. A baleset után tíz évre betiltották a labdarúgást a gyártelep területén. A betiltás után a gyártelepiek és a hozzájuk csatlakozó berhidai fiatalok Berhidán alakítottak labdarúgó-csapatot, ahol azelőtt a sportot az iskolai szünetekben a métázás és vasárnap délutánonként a kuglizás jelentette. 1929-ben a berhidai kék-fehér csapat már barátságos labdarúgó-mérkőzéseket játszott a környékbeli csapatokkal. A labdarúgópályát a községi murvabánya helyén, a későbbi Hunyadi téren alakították ki a labdarúgók. A kapufának való fát a közeli erdőből vágták ki, a pálya jelölését a sportolók végezték a mérkőzések előtti órákban. A mérkőzéseket kidobolták a faluban. Belépőjegy nem volt, helyette kalapozással gyűjtöttek pénzt a csapat számára a felszerelés pótlásához. Az öltöző a berhidai pálya mellett lakó Simon család konyhájában volt, mosakodásra egy itatóvályú szolgált. Az 1930-as évek elején Kiskovácsiban is alakult futballcsapat. Papp Gyula, Nagy Levente, Kazó József, Budavári (Janota) József és Kovács József voltak az úttörők, és a Kotyor-hegynek nevezett részen alakították ki a pályát. A kiskovácsiak csapata néhány év után beolvadt a berhidai nagycsapatba. Pálinkás János 1930-ban abbahagyta a labdarúgást, ettől kezdve a csapat mindenese lett, a csapatkapitányi tisztséget pedig Vági Kálmán vette át. Az 1930as évek közepén Berhidán nem volt sportegyesület, de három csapat is működött. A nagycsapat („Csutavágók") Vági Kálmán vezetésével piros-feketében játszott, leggyakrabban ebben az összeállításban: Kovács Ferenc - Tanó János, Velegi Kálmán - Szálai Gyula, Szabó Ferenc, Punk István - Punk Ferenc, Punk János, Vági Kálmán, Szabó Mihály, Kovács (Ekecs) Kálmán. A nagycsapat utánpótlását alkot-