Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)

1938-ban az egyházhatóság egyesítette a peremartoni és a berhidai római katolikus iskolát. 1940/41-ben az egyesített iskolában öt tanerő működött. 1942ben 373 tanulói létszám mellett megszervezték a hatodik tanítói állást. Ekkor már használatban volt az intézői lakásból átalakított iskolaépület is. A második világháború utáni években a református iskola felső tagozatos tanulói a katolikus iskolába jártak, ezért a református egyház egy nevelőt átadott a katolikus iskolának. Berhidán a XIX. században nem volt önálló katolikus iskola. A berhidai katolikus gyermekek a peremartoni iskolába jártak. Az 1880-as években a berhidai római katolikus iskola a peremartoni iskola kiegészítő részeként működött. 1898-ban elsőként Tolnay Paula okleveles tanítónőt nevezték ki a berhidai római katolikus iskolába 350 forint készpénzfizetéssel, tűzifa járandósággal és lakószoba használattal. 1909/10-től Kovács Miklós, 1917/18-tól Vegeié Erzsébet tanított az iskolában. 1913-ban megépítették az egy tantermes új iskolát tanítói szobával. Az 1928/29-es tanévben az iskola két tanerős lett, Keserű Erzsébet tanítónő az I—II. osztályosokat, Lacza József a III—VI. osztályosokat és az ismétlő osztályosokat tanította. 1929-ben megépítették a második tantermet és a tanítói lakást. Református iskola 1768-tól működött Berhidán. 1838-ban mindössze 38 növendéket tanítottak az iskolában katekizmusra, a Hübner-féle históriára, a Kis tükörből Magyarország állapotjára, imádságokra, számvetésre, írásra és olvasásra. A tanító évi jövedelmét 1838-ban 60 pengőforintra, 1845-ben (49 tanuló) 67 pengőforintra, 1846-ban (59 tanuló) 180 váltóforintra, 1848-ban (39 tanuló) 300 váltóforintra, az 1880-as években 369 forint 90 krajcárra értékelték. Szabó Gábor tanítóskodása idején, 1875-ben a reformátusok új, egy tantermes iskolát építettek. Majdnem teljes egészében Nagy Károly rostáspusztai birtokos építtette, hogy a rostáspusztai gyerekek szabadon járhassanak a berhidai iskolába. Az építkezés költségeihez Fodor László helybeli földbirtokos is hozzájárult, így az egyházközség tagjaira csak 1000 forintot kellett kivetni. Az új iskolának öt ablaka, födött folyosója, téglázott padozata, fazsindelyes tetőzete volt. Nyolc gyermek számára való padokkal rendezték be, és a többi iskolához képest sok szemléltető eszköze volt: 24 db Gönczy-féle olvasótábla, orosz számológép, három térkép, 12 természeti ábra, egy földgömb. A tanítói lakás két szobából, konyhából, kamrából állt. Az egy tanerős iskola tanulói létszáma az 1900-as évektől kezdve 65 körül mozgott, kiegészülve az ismétlő (továbbképző) iskolásokkal. 1928-ban építették fel az új református iskolát, amelyet az államosítás után is használtak. A Makay József kántortanító szolgálata idején (1915-1948) lezajlott építkezéshez 8000 P államsegélyt kaptak. Berhidán izraelita társulati (egyesületi) iskola is működött az 1880-as években a hitközség házában, ahol egy tanterem volt 20 gyermek számára való paddal. Az izraelita tanítónak egyszobás lakást építettek, fizetése 200 forint készpénzből és 150 forint értékű teljes ellátásból állt. A kiskovácsi református iskolába járó tanulók száma 1838-ban 51, 1842ben 27, 1845-ben 35, 1846-ban 46, 1848-ban 41. A tanító évi jövedelmét 1838-ban, 1842-ben, 1845-ben 50 pengőforintra, 1846-ban 225 váltóforintra, 1848-ban 300 váltóforintra, az 1880-as években 321 forint 28 krajcárra értékelték. Az iskolavizsgálók többször kifogásoltak az egy tanerős iskola épületét „kitsinsége, alatsonsága, sötétsége" miatt. 1842-ben azt javasolták, hogy az osko-