Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)

tókerületet állapítottak meg: I. berhidai, II. kiskovácsi. Az első választókerületben a képviselők száma 20, a másodikban 10, melyek fele virilis, fele választott képviselő volt. Az elöljáróságot a bíró, helyettes bíró, hat tanácsnok (elöljáró, esküdt), pénztárnok, közgyám, körorvos alkotta. Az egyik szavazókörből a bírót, a másikból a helyettes bírót kellett választani. Ugyanígy választották meg a pénztárnokot és a közgyámot. A községi bíró évi 100, a helyettes bíró 30, a pénztárnok 50, a közgyám 20 P javadalmazást kapott.

68 Peremarton képviselő-testülete először 1926. április 24-én, másodszor 1928. november 28-án foglalt állást a községegyesítés ellen. Harmadszor 1937. január 2-án a 100.529/1936. B. M. számú rendeletre foglalkozott a községegyesítéssel, annak még a gondolatát is elutasítva. Indoklásában hivatkozott arra, hogy a két nagyközség összeépültsége ellenére sem forrott össze úgy, hogy lakói között megvolna az a harmónia, amely az egy községben lakó egyéneket kell, hogy összetartsa. „Peremarton lakói római katolikusok, míg Berhida lakói közül a vezetésre ez ideig vállalkozott birtokos osztály református." A községegyesítést szorgalmazók a takarékosságra hivatkoztak, ezért a képviselő-testület sorra vette az egyes területeket, számos érvet hozva fel a kisebb szervezet előnye mellett. Azzal érvelt, hogy a közigazgatás az egyesített községben nem olcsóbb, hanem drágább lesz. Peremartonban mindössze 22 százalékos községi pótadót vetettek ki, s erről a kedvező helyzetről a község semmiképpen sem akart lemondani. „Peremarton ma már beszerezte mindazon községi vagyontárgyakat, melyek a községi élet rendes, nyugodt vezetéséhez szükségesek. Felépítette a községházát, tűzoltószertárát, hullaházát, bérbe adható kovácsházát, beszerezte a szükséges tűzoltószereket, kocsifecskendőt, vasból való, kocsira szerelt vízhordó, öntöző lajtot, új irodai berendezést stb. Mindezek oly beruházások, hogy nem volna méltányos és indokolt ezeknek egy oly közület részére való átengedése, amelyhez a község lakossága ma még csatlakozni nem kíván." A képviselő-testület szerint a két község egyesítését az a feltétel sem tette szükségessé, hogy a két község közönsége társadalmi, közművelődési és gazdasági tekintetből összeforrt elemekből állna. A lakosság hangulata és saját meggyőződése alapján a képviselő-testület arra kérte a főszolgabírót és az alispánt, hogy Berhida és Peremarton községek egyesítése ügyében az elutasító álláspontot támogassa.

69 Peremartont, álláspontja ismeretében váratlanul és kedvezőtlenül érte az, hogy Peremarton és Berhida községek közigazgatási egyesítését a belügyminiszter 86.871 /1938. számú rendeletével eldöntötte, s annak kezdő időpontját az alispán 25.643/1938. számú véghatározatával 1939. január 1-jében állapította meg. Az egyesített nagyközség ideiglenes neve Berhida nagyközség lett.

70 A községegyesítés végrehajtásáról tárgyaló 1939. január 31-i rendkívüli közgyűlésen az elöljárók és képviselők a három község képviseletében vettek részt. Először a peremartoniak kívánságára az egyesített községnek olyan új név Kismartonhida - megállapítását kérték, amely mindhárom község nevéből egy elemet tartalmazott volna?

1 Ezután elfogadták az új községi szervezési szabályrendeletet, amely a nagyközséget három választókerületre osztotta: I. Peremarton, II. Berhida, a régi községi területből levonva azt a részt, amely a dombóvári vasútvonal mellett, a Horthy Miklós út déli oldalán terült el. III. Kiskovácsi, a régi községi terület a hozzá tartozó pusztákkal, valamint a berhidai régi községi terü-