Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

7. kép. A násznép Mészáros Margit és Szabó ]ózsef esküvői képén. Berhida, 1938. (Reprodukció: Oszkó Zs.) a lakodalmat) valósult meg. A lakodalom rövidülése később az anyagiaktól függetlenül általánossá vált, azaz már csak egy háznál tartották meg a lagzit a násznépeket vegyítve, közösen. Az 1960-70-es évektől kezdődően a vőfélyek szerepe ellaposult, mára szinte teljesen a násznagy vette át ezt a szerepkört. A házassági szokáskör leegyszerűsödésével már csak egy sűrített eseménysort kapunk, amely így is az egyén legmaradandóbb emlékei közt foglal helyet a mai napig.

40 Halál „Népünk a születést, a házasságot és a halált tartotta az élet három nagy szükségének."

41 Az élet harmadik nagy szüksége tehát a halál, s „a halál bekövetkeztének módjában, a gyászban, az eltemetés sokféle kötelezettségében, a halott emlékének a tiszteletében éppúgy osztoztak a távolabbi vérségi és lokális csoportok, mint maga a család"

42 A magyar nép hiedelemrendszerében sok hiedelem fűződik a halálhoz valamilyen módon, erre Berhidán is találunk példákat. A bagoly huhogását a halál előjelének tekintették. A halottas házban lévő tükrökre kendőt tettek, hogy a halott ne járjon vissza. Ha sokáig haldoklott valaki, „valakit vár még" - szokták mondani, hiszen nem tud meghalni. Ezt igazolja az alábbi történet is: „Mári néni már napokig élet-halál közt volt, csak pihegett, már se enni, se inni, se beszélni nem tudott. Es akkor édesanyám gondolta, hogy talán vár valakit. Mári néninek volt egy sógornője, akit már régen nem látott, de nagyon szeretett. Édesanyám elment ehhez a nénihez, és elhívta a testvérével együtt, hogy látogassa meg a beteget. Elmentek Mári nénihez, meglátogatták. Mári néni még aznap meghalt." Hiedelem alapú az a szokás is, hogy miután a gazda meghalt, az új gazda körbejárta az ólakat, és mindegyikbe bekiabálta: „Meghalt a gazdátok, én leszek