Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

abból szövettek zsáknak s ponyvának valót. A finomból bő fehér vászongatya, lepedő, törölköző, alsónemű és ing készült. Ennek vállrésze, nyakrésze gyolcsból volt. Már a lánykorban illett elsajátítani a kézimunkázás fortélyait, amelyet aztán asszonyként egész életükben felhasználtak. Hiszen a kötés, a horgolás, a varrás, a foltozás olyan tevékenység volt, amelyet minden asszonynak szépen illett művelni. A csúnyán, rosszul foltozó asszonyt kicsúfolták: „Ha nem jól vót a/dt, azt megszólták." A kötés inkább a régebbi kort jellemezte, mikor a háznál volt birka, birkagyapjú. Harisnyát, mellényt, tutyit (gyapjú cipőpapucs) kötöttek. A férfiak hasonló jellegű tevékenységei a következők: ha valaki ügyes volt, készített ciroksöprűt, vesszősöprűt, vesszőfonást, kukoricalevélből szatyrot, lábtörlőt, ami jó hossszan tart. Ezeket hosszú téli estéken, miközben beszélgettek, mesélgettek, és a nyári hetes esők alatt csinálták. Mivel az asszonyoknak úgyis volt elég dolga, azért ez férfimunka volt. A nők és a férfiak munkái közötti határt mindenki igyekezett tiszteletben tartani és tartatni. Alkalmakkor egymást kisegítették, helyettesítették a szükségleteknek megfelelően. Egy nyári és egy téli napirend Egy család életének, munkavégzésének bemutatásához elmulaszthatatlan egy napirend felidézése. A nyári időszak egyik legfontosabb munkája az aratás. Lássuk hát az aratók napjának alakulását! A szülők korán mentek, aratásba 6-kor kellett indulni. Előtte az állatokat el kellett látni, pakolni az ennivalót, vizet a korsókba. Nagy vékába szalmát tettek, oda dugdozták a vizeskorsókat, s a szalmát vízzel meglocsolták, hogy hideg maradjon a víz. Indulás előtt esetleg tejet ittak, s inkább odacsomagoltak, hogy früstökre legyen mit enniük. Ez általában sült szalonna tojással. Az aratók olyan 8 óra tájban früstököltek. Aki otthon maradt, annak a dolga volt az állatok kihajtása. Általában az idősebb asszony és a kisebb gyerekek maradtak otthon. Ők vitték ki az aratóknak az ebédet. Az aratók pihenőt csak ebéd után tartottak, s egészen estig, 8 óráig is dolgoztak. 4-5 óra tájban elfogyasztották az uzsonnát, amit délben vagy reggel pakoltak oda. Ha délben hazamentek, újratöltötték a vizeskancsókat. Ha a határban volt „olyan jó kis forrás", oda mentek el vízért. Este mikor hazaértek, az állatokat el kellett látni: etetni, itatni, szalmát, almot raknyi. Aki otthon volt, az általában elvégezte már ezt is, mire az aratók hazaértek, akik közül a gyerekeket előbb haza szokták küldeni, hogy segítsenek otthon. 9 körül vacsoráztak, majd lefeküdtek. Bár a téli időszak a gazdálkodás tekintetében szinte passzív időszak, azért mindenki megtalálta a maga hasznos tennivalóját, elfoglaltságát. Rendesember akkor is felkelt 5 órakor. Az állatok ellátása következett: a jászol kitakarítása, üszék kidobálása, etetés: abrakot, darát, a lovak zabot kaptak, ezt öntötték a jászolba. Télen inkább töreket reszelt répával, sóval jól elkeverve, utána szénát. Ezt a férfiak, illetve a gazda készítette el. Majd párosával sorban kiengedve itattak. Ha otthon volt, a férfi csinálta, de meg kellett a családnak is csinálni. A jószág ezt követően kapta a kukoricaszárat, csutát. Etetés közben történt a vakargatás, kefélés, ami jobban férfimunka volt. A baromfit és a disznókat a nők látták el. De ha nagy hó volt, fasajtárba készítették el a moslékot a kamrában, s azt a férfiak vitték ki az