Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
Az úrnapi sátor készítését mindig egy-egy család vállalta el, akik azt minden esztendőben elkészítették. Ez a megbízatás tisztességnek számított. Az úrnapi sátor lombjait mindig elégették, a virágot pedig a résztvevők között szétosztották. Ezt a virágot szentelménynek tartották, mivel az Oltáriszentséggel megáldott, a „legtöbbre tartott paraliturgikus szentelmény volt". 93 E virágokat őrizték, s nagy veszedelemkor „feláldozták", tűzbe vetették. Előfordult legutóbb, hogy az úrnapi sátornak nem készítettek vázat, hanem a kapu bejárata, azaz a kapuiéira szolgált erre a célra. Két esztendeje már nem állítanak a faluban úrnapi sátrakat sem, hiába lehet. Csak a templomkertben készítenek sátrat, de a benne lévő oltárra mindent visznek a családok, ami szükséges. Ezzel tulajdonképpen lezárult a húsvéti ünnepkör. A nyári időszak szokáskincse rendkívül szegényes volt. Medárdhoz (június 8.) az Európa-szerte ismert időjóslás kapcsolódott: ha esik, akkor negyven napig esni fog. Ebbe az előtte való és az utána következő néhány napot is beleértették. Péter-Pálkor (június 29.) kezdődött az aratás. Sarlós Boldogasszony napján (július 2.), valamint Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén (július 16.) csak a templomban volt mise, semmiféle szokás e napokhoz Berhidán nem kötődött. Augusztus 20-ra, Szent István király napjára többnyire befejezték már a cséplést is a faluban, amit bállal ünnepeltek meg. Aratókoszorút csak az uradalmakban készítettek. Kb. öt esztendeje a falu nyugdíjasai aratási körmenetet tartanak. Aratókoszorút készítenek erre az alkalomra, amit a kasza, a gereblye és a gabonaszálak mellett magukkal visznek. Augusztusban tartották a termény áldást, de arra már nem emlékeztek, hogy mely napon. Tekintettel arra, hogy Bertalan napja (augusztus 24.) az ősz kezdetét jelzi, hálával a betakarításért, oltalmat kérve a szántásra, vetésre 94 , feltételezzük, hogy ezen a napon lehetett a terményáldás. Ilyenkor minden gazdaházból egy asztalt tettek ki a kapu elé, a kapura pedig egy szentképet akasztottak. Az asztalra mindenféle terményből tettek. A pap a gazdák kíséretében sorra megállt az asztalok előtt és szenteltvízzel meghintette, megáldotta a rajtuk levő terményeket. A kísérők közül mindig lemaradt az, akinek a házához értek. Mészáros Veronika vizsgálatából vált ismertté az a különleges, 1947. évi terményáldás, amelyet maga a püspök, Bánáss László végzett a faluban. Ilyen jeles alkalomra az 1948. évi bérmálás után négy évtizedig nem került sor. Egyébként a terményáldás szokása körül nagy a bizonytalanság. Tisztázására további kiterjedt, összehasonlító kutatásra van szükség. Október Olvasás Boldogasszony hónapja, amikor is naponta Rózsafüzér litánián vettek részt. A második világháború előtt a pap tartotta a litániát, a háborút követően pedig már csak szombatonként egy idősebb asszony, előimádkozóként. Mára az októberi litániák is megszűntek. Ezeket a Rózsafüzér litániákat az idősebbek áhítatos összejöveteleként tartották számon. Többnyire Teréz (október 15.) vagy Orsolya (október 21.) napja körül volt a szüret, de a korai fajtákat hamarább leszedték. A szüret végeztével rendezték a szüreti mulatságot, amelyen felekezeti különbség nélkül a falu egész ifjúsága részt vett. A szüreti mulatság felvonulással kezdődött. Lovas és ökrös szekerekkel mentek, amelyeket előtte feldíszítettek. A fiatalok bírót és bírónét választottak maguk közül, olyanokat, akik szépek és jó táncosok voltak. Előfordult, hogy
