Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

cázót (amelynek szövegére már nem emlékeznek!), valamint a jókívánságokat. A köszöntésért süteményfélét, valamint tojást kaptak, esetleg néhány fillért. A tojás elmaradhatatlan adománynak számított. Egyikük gyűjtötte, amit kaptak, másikuk egy hosszú botot vitt, amellyel a tyúkólba benyúlva „megkurkálta" a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. A lucázókat mindenhová beengedték, nem emlékeznek arra, hogy valaha valahonnan elkergették volna őket. Ugyanis azt tartották, hogy ebben az esetben a tyúkok nem fognak tojni, azaz elviszik a ház szerencséjét is. Eddigi ismereteink szerint a térségben egyedülálló a Luca-napi szokásnak ez a berhidai változata, amely minden bizonnyal két szokás egybeolvadásából alakult ki. Egyik része egy alakoskodás, amely a farsangra utal, azonban elképzelhető valamiféle átvétel, hisz a magyar nyelvterület peremvidékein az európai szokások Luca asszonya, egy maszkos alakoskodó figura, jelen volt. E démonikus lény, e Luca alakoskodó azonban nem hasonlítható össze a nyugati szlávok és a német nyelvterület népeinek Lucát megszemélyesítő figurájával, ez, amint Dömötör Tekla is rámutatott, inkább farsangi alakoskodó volt/

7 Viszont a szalmával való kitömés a bajorok és a csehek szalmába burkolt, szalmával kitömött ijesztő Luca megjelenítésére emlékeztet.

78 Ugyanakkor ez a férfi-asszony páros más alakoskodóktól kísérve az Ipoly vidékének falvaiban is megjelent.

79

^ Újváry Zoltán szerint a tél közepi asszonymaszkos alakoskodók körébe tartoznak ezek az Európa középső részén ismeretes, a téli évnegyed kezdetén megjelenő démoni lények, személyükben az antik világ hagyományait is továbbéltetve. Napjuk sem volt ugyanazon jeles nap mindenütt, azért, mert hisz a Gergely-féle naptárreformmal (1582) a téli napforduló naptári napja módosult. A szokás közvetlen, de lényegesen nagyobb számú alakoskodót felvonultató, színjátékszerű vonásokat is őrző változatai Fejér megye falvaiban találhatók meg általánosan.

80 Itt is, ugyanúgy, mint Berhidán, az alakoskodók mellett a bőségvarázsló mondókákkal a termékenységet elősegítő „lucázó" fiúgyermekek is megjelentek, akik a magukkal vitt bottal a tyúkokat megpiszkálták, hogy „jó tojók legyenek", vagy pedig a magukkal vitt szalmát szórták szét, ami ugyancsak termékenységvarázslásra szolgált.

81 Utóbbi a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban volt általános, amit 8-10 esztendős fiúgyermekek csoportosan járva gyakoroltak. Itt viszont a szokásból ez az elem hiányzik. Berhida hagyományos paraszti kultúráját, külső kapcsolatait vizsgálva észrevehető a Mezőföldhöz való erőteljes kötődése, valamint az azonos kulturális jellemzők figyelemre méltó száma. Ez a Luca-napi szokás is ezt igazolja, s ezek közé sorolható. Egyébként Luca napja itt is, mint a magyar nyelvterületen általánosan, sőt Európa bizonyos közösségeiben ugyancsak, asszonyi dologtiltó nap volt, amikor a fonást, s különösképpen a varrást tiltották, nehogy „bevarrják a tyúkok fenekét", ami a boszorkányos Luca büntetése volt. Tilalmas volt ezen a napon a mosás is, amely tütás az egész Bakonyban és a Balaton-felvidéken ismeretes. Egyes magyarázatok a vértanúságot szenvedett Szent Lucára hivatkoztak a tiltások indoklásakor: mivel tüzes tűkkel és guzsalyokkal szurkálták, ezért volt tilos a varrás és a fonás.

82 Ezen a napon Berhidán ugyanúgy, mint az egész magyar nyelvterületen, de szerte Európában is, tilos volt kiadni valamit a házból, nehogy a szerencsét eltávoztassák. Ugyanakkor a női látogatókat sem fogadták szívesen, mert szeren-