Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

sároltak, amit azután a városban (Veszprém, Várpalota) és a Gyártelepen értékesítettek. Jöttek vidékről, többnyire nem tudták, honnan, de helybeliek is voltak közöttük, mint pl. Berhidán Mojzerné, Királyné, Kertészné. Karkosarakba gyűjtötték és ruháskosarakba törek közé tették a tojást, amit azután házakhoz szállítva továbbadtak. Kis haszonért végezték ezt a munkát, valamennyien szegény emberek voltak. Kádártai, rátóti tikászok is jártak, akik Veszprémbe szállították házakhoz a felvásárolt tojást. Hízott libát is vettek, ugyancsak továbbadták, de ha ez nem sikerült, akkor a piacon értékesítették. A Fejér megyei Jenőből, időnként Úrhidáról is érkeztek Kiskovácsiba a gyümölcsárusok, körtével, szilvával. Eladva a gyümölcsöt, libát vettek a faluban, amelyet azután negyedelve, libafertályként adtak tovább a székesfehérvári piacon. A XIX. században, sőt még a XX. század elején is nagy mennyiségben élt rák a Sédben, amit a helyiek fűzfából és tyúkbélből készített ráccsal fogtak meg. Tekintélyes mennyiségű rákot lehetett ily módon fogni, amit jól értékesítettek is. Várpalotáról hetente megérkezett egy zsidó kereskedő, aki rendszeres vásárlója volt a ráknak. Varsákat is leraktak a vízbe, amelyekkel halat fogtak, azonban ezt elsősorban saját használatra. A helyiek, Berhida, Kiskovácsi, Peremarton lakossága, rendszeresen a piacokon árusította termeivényeit, valamint Peremarton-Gyártelep lakóit keresték meg velük. A berhidai piacon (a mai presszó helyén) kedden és szombaton árulták a zöldséget, gyümölcsöt, aszalékot és a tejhasznot. A veszprémi piacra is behordták áruikat lovas kocsikkal, kedden és pénteken. Elsősorban pénteken mentek ide, mert ez volt az élénkebb piac. Ilyenkor gabonát, kukoricát, baromfit vittek többségben és nagyobb mennyiségben. Tejhasznot ritkábban és kevesebbet.

39 Berhida termeivényeinek felvásárló körzete Várpalota, Inota, Pét, Peremarton-Gyártelep voltak, azaz az ipartelepek lakossága, a gyári munkások, tisztviselők, értelmiségiek. A tejet házhoz szállítva adták el nekik és a tejhaszon nagy részét is. Ezért nem került ebből sok piacra. A munkások szegényebb rétege a piacról vásárolt. Itt vették meg a zöldséget, gyümölcsöt, tejhasznot, míg a tejért maguk mentek el a gazdaházakhoz. Az ipartelepek lakosságának jelentős fogyasztása biztos bevételhez, kicsi, tisztességes haszonhoz juttatta a termelőket. Ez a bevétel jól kiegészítette a gazdaság bevételét és ösztönzőleg hatott a termelésre is. A gyártelepiek rendszeres vásárlók voltak, ami élénk piaci forgalmat eredményezett a faluban. Ezek a bevételek egyes gazdaságok szinten tartását, mások számára pedig kismértékű gyarapodást jelentettek. Semmiképpen sem mondhatók jelentéktelennek. Felekezetek, vallási élet Berhidán s vele együtt a másik két falurészben is vegyes felekezetű lakosságról tanúskodnak a statisztikai és az egyházi adatok, de erről győztek meg a visszaemlékezések is. Vallásilag leginkább vegyes összetételűnek Berhida mondható, ahol a legnagyobb lélekszámú római katolikus népesség mellett figyelemre méltó református lakosság élt, de a zsidó felekezetűek száma sem mondható jelentéktelennek, hisz önálló zsinagógával is rendelkeztek a településen. Rendkívül alacsony volt viszont az evangélikusok száma.