Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

palota és Veszprém után valóságos iparosközpontnak számított. Ezeknek az iparosoknak döntő többsége már nem parasztiparos volt, aki az iparűzés mellett mezőgazdasággal is foglalkozott, hanem kizárólag ipari tevékenységből éltek és a mezőgazdasági terményeknek egyik legbiztosabb felvásárlói voltak, serkentve az árutermelést, előmozdítva a polgárosodást is. Akinek volt földtulajdona is, általában már nem maga művelte meg, hanem megműveltette azt. A kézműipari tevékenység Berhidán és Peremartonban nagy múltra tekint vissza. A berhidai takácscéh 1764-ben alakult meg, a céhszervezet felbomlása előtt még létezett a peremartoni vegyes céhvei együtt. E vegyes céh fogta össze a csizmadiákat, kovácsokat, lakatosokat, tímárokat, csiszárokat, akiknek 1699-ből való céhjelvényes pecsétnyomója ma is megvan. Peremarton, Berhida és Kiskovácsi takácscéhe a XVIII. század második felében egyesült, s ezen egyesült takácscéhnek 1764-ből való ládája ma is megtalálható (3. kép). A Laczkó Dezső Múzeum Céhtörténeti Adattára nagyszámú céhes dokumentumot őriz a településekről, amelyek a XX. század elején kerültek a múzeum tulajdonába. így egy kovács mesterlevelet Peremartonból 1777-ből, egy csizmadiáét pedig 1845-ből, céhartikulusokat 1770-1771-bői, számadáskönyveket az 1822-1873 közötti esztendőkből, 1853-1903 között (tehát az ipartestületi törvény utáni időkre átnyúló!) íródott céhes társulati jegyzőkönyveket. Ugyancsak céhjegyzőkönyvek maradtak meg az 1827-1885 közötti időből, míg 1768-ból a takácscéh jegyzőkönyve, 1779-ből pedig ugyanezen céh artikulusai, továbbá a takácscéh vegyes iratai az 1779-1853 közötti időből. Nem kevésbé gazdag a Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található, e három település céheitől származó tárgyi emlékanyag. így: az egyesült csizma3. kép. A berhidai takácscéh ládája, 1764. (Fotó: Oszkó Zs.)