Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

mosok aránya is meghaladta a birtokkal rendelkezőkét, hisz a törpebirtokosok döntő többsége megélhetését csak napszámosmunkával tudta biztosítani. Ugyan­ez a gyári segédmunkások között is gyakorinak mondható. A gyári munkások a lakosság 31,81 százalékát alkották. Közülük többség­ben voltak a segédmunkások 17,94 százalékkal, őket a szakmunkások követték 10,87 százalékkal, majd a betanított munkások mindössze 3 százalékkal. Kisipar­ral (kőműves, ács, bognár, kovács, asztalos, pék, molnár, hentes és mészáros, sza­bó, cipész) 8,7 százaléka foglalkozott az össznépességnek, vendéglátással (kocs­ma) és kereskedelemmel (boltok) 0,9 százaléka. Vállalkozó (fuvaros, kupec, cen­zár) volt 1,06 százalék, községi alkalmazásban pedig 0,98 százaléka állt a népes­ségnek (kisbíró, csőszök, éjjeliőr, postás). 0,8 százalékot a cigányzenészek alkot­tak. Végül is elmondható, hogy a legnagyobb létszámú csoport a gyári segéd­munkások és napszámosok közül került ki. 20 A népesség minden tagjának a község társadalmában vagyoni helyzete, magántulajdona, felekezete, neme és életkora kijelölte helyét, ugyanakkor hang­súlyozandó, hogy e falusi társadalomban is még az egyén helye a család által el­foglalt helynek volt megfelelő, azaz nem lehetett a család társadalmi helyétől füg­getleníteni. Azonban jelen esetben voltak kitörési lehetőségek, más irányban való elmozdulások, amelyek viszont nem jelentettek az esetek többségében társadalmi emelkedést, hacsak nem számítjuk annak a nagyszámú napszámosból lett gyári segédmunkást, esetenként betanított munkást. Társadalmi felemelkedést jelentett azonban a napszámos vagy törpebirtokos-napszámos családból iparban alkalma­zott szakmunkássá válás, amelyre néhány példa akad. Az össztársadalom felső szintjét a földbirtokosok, földbirtokos bérlők és a falusi értelmiségiek foglalták el. Utóbbiak jelentették a jegyzőt, tanítókat, lelki­pásztorokat, orvost, patikust, míg az előbbieket mindössze 8-12 tulajdonos és bérlő (számuk 1897-1940 között elenyésző mértékben változott) alkotta. A paraszti társadalom felső szintjét a nagygazdák jelentették, a 25-50 kat. hold birtokkal rendelkezők, akik között nemesi származású, ún. kurta nemes, vagy „kurta úr" is volt. A kisnemesi leszármazottak és a tehetősebbek, nagyobb földbirtokkal rendelkezők döntően reformátusok voltak. Kiskovácsiban, ahol a la­kosság többségét a reformátusok alkották, csak néhány család tartozott az 50-100 holdasok közé, a reformátusság nagyobb része közép- és kisbirtokkal rendelke­zett. Itt úgy emlegették a legmódosabb gazdaréteget (Bezerédy, Bollók, Vass, Ka­rácsony, Szűcs, Török, Lakath), a nemesi eredetű családokat, hogy „kurta urak, akik sem nagyurak, sem parasztok nem voltak". 20-50 kat. holdnyi birtok köze­pes nagyságúnak számított. Akinek 20 kat. hold fölötti nagyságot ért el a birtoka, az virilis volt, a legnagyobb adófizetők közé tartozott. A birtokukból megélni ké­pesek között legnagyobb száma a 10-15 holdasoknak volt. A törpebirtokosok, az 1-5 holdasok már csak bérmunkával tudtak a szerény megélhetéshez elegendő jö­vedelemhez jutni. A vékony nagy gazdaréteg gazdaságában gazdasági cselédeket és napszámo­sokat foglalkoztatott. Birtokát gyarapította, annak nagymértékű osztódását szüle­téskorlátozással megakadályozta. Gyermekeit vagy gyermekét igyekezett taníttatni, nem egy közülük diplomát is szerzett (ügyvéd, tanító). Ezekben a nagygazdacsalá­dokban a család tagjai általában nem vettek részt tevőlegesen a gazdaságban vég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom