Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

lyogtéglából rakták (10-11. kép). Ezt az egyszerűbb építési megoldást egykor a közepesen tehetős parasztgazdák kedvelték és alkalmazták, majd az iparban munkát vállalók körében vált népszerűvé. Még manapság is lehet emlékével találkozni, jobbára a már részben vagy egészében felújított, átalakított házakon (12-14. kép). Sajátos módon az elmúlt évtizedekben is szívesen alkalmazták a mellvédes oszlopos tornácot, olykor beüvegezett formában is (15. kép). A hagyományos építőkultúra legszegényesebb és legegyszerűbb ereszalj-kiképzése, amikor az udvar felőli, 60-80 cm-nyire túlnyúló fedelet kerek vagy szögletes gyalulású faoszlopokkal támasztották alá. Noha ez a szegények hagyománykövető megoldása, alkalmazása meglehetősen elterjedt volt (16-17. kép). A mai napig fennmaradt emlékeit a legidősebb házak őrzik (mindkettő zsúpfedeles), mintha valóban ez lenne a legrégebbi építészeti megoldás. Valójában azonban a sok évszázados kőépítkezési minta meglehetősen kései, egyszerű utánzatai, melyeket éppenúgy teljes hosszában vagy csak az épület fele részéig alkalmazták, mint az ásványi anyagból készülteknél (3. és 18. kép). Miután az elmúlt évtizedek során a település csaknem minden régi lakóházát felújították, a hagyományőrzés szempontjából dicséretesnek mondható, hogy a rendbe hozott, korszerű vakolattal ellátott házaknak megőrizték az eredeti arculatát, meghagyták a tájra jellemző felmenő homlokzatokat, az apró padlásnyílásokat, és sok helyütt az oszlopos tornácokat. Az általánosan elterjedt cserépfedél jól alkalmazkodik a hagyományos nyeregtetőhöz. Ennek a településképi szempontból kedvező 12. kép. Oszlopos tornácos ház. Berhida, Kiskovácsi u. 12. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) 13. kép. Tornácos lakóház. Berhida. Bezerédi u. 16. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) 14. kép. Átalakított tetőzettí, tornácos lakóház. Berhida, Bezerédi u. 47. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999)