Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

XVI. articulus. A megholt mesterember özvegyének megengedtetik a mesterséget űzni addig, míg a' megholt férjének nevét viseli, kinek is a' céh tartozzék mindenkor helyes és a' mesterséget jól értő legényt állattani, ha mindazonáltal ezen céhbeli mesterségen kívül való emberhez férhez menne, a mesterségének űzése azonnal tiltva lészen. XVII. articulus. Midőn valamelly céhbéli mester felesége vagyis gyermeke meghal, annak temetésére a' céhbéliek minnyájan megjelenni s az halottat a temetőhelyre elkésérni tartozni fognak, aki pedig azt heles ok nélkül elmulatná, a' mesternek ugyan 25, legénynek pedig is 12 pénz büntetése lészen. XVIII. articulus. Hogy mindezek, amint föllebb írt cikellyekben megírva vannak, szorgalmatossabban, az isteni tisztölet előbb indíttassék, gonosz élés fölbontassék, és ellenben a jó erkölcsök behozaitassanak, és a céhnek dolgai annyival is inkább rendessebben folyjanak, kötelessek lesznek ezen céhbéliek magoknak a' nemes vármegyétől egy comissariust kikérni, a' ki minden gyülekezeteknek alkalmatosságával jelen lévén, minden céhnek dolgait csöndessen, igasságossan és egyenetlenség nélkül a' céhbéliekkel együtt elvégezni tartozzék."

255 A peremarton-csajág-balatonfőkajári csizmadiacéh az 1830-40-es években megvédte önállóságát Fejér vármegye azon törekvésével szemben, hogy őket a Sár melléki csizmadiákhoz kapcsolja. 1846-ban Veszprém vármegyéhez beadott folyamodványukból ismert, hogy a peremarton-csajág-balatonfőkajári anyacéh5. kép. A peremarton-csajág-balatonfőkajári csizmadia céh szabaduló levele Kiss József részére, 1845. december 28. (LDM C. 70.680.1)