Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

céhmester, ha pedig legény vagy inas lészen, annak mestere helybéli plébánosnak iránta hírt fog adni, aki ezt elmulattya, 2 forint lészen büntetése. 14. articulus. Ha pedig valamelly céhbéli mesterember vagy annak cselédje meghal, annak temetésére a céhbeliek megjelenni s az halottat elkísérni tartozni fognak, aki pedig azt ok nélkül elmulatná, mesternek ugyan 25 pénz, legénynek pedig 12 pénz büntetése légyen, és ha ollannak történne halála, aki tisztességessen maga értékébűi el nem temettethetnék, az céhnek közönséges költségébűi temettessék el. 15. articulus. Ha valamely céhbéli mesterember meghal, s annak özvegye meddig férjének nevét viseli, mesterségét foltathattya, és a céh tartozik ollyannak az mesterséget jól értő legént adni. 16. articulus. Bizonyos üdő múlva, úgymint két kántor után, amelly mesternél a munka el nem készülhetne, és a céhmester által is már azeránt megintetődött, hogy készíttené el a munkát, még sem fogadgya, tehát a két kántor után a munkát bízvást el lehet vinni tőle, és más mesternek lehet adni. 17. articulus. Akik a mesterségeket félbenhadták egy ideig, és ismét folytami akarnák, minden kántorra, mellyen nem űzték mesterségeket, 15 pénzt letenni kötelessek, s azután folytathattyák mesterségeket. 18. articulus. Hogy ezen céhnek minden dolgai istenessen, békességessen, csendessen és egyenlő jó értelemmel és minden jó rendtartás szerént folytathassanak, azért ezen céh az peremartonyi földesuraságtul minden gyülekezetekben egy commissariust fog magának kikérni, aki is ezen céhnek dolgaira és végezéseire fog vigyázni."

245 A takácscéh jegyzőkönyvébe 1778-tól kezdve feljegyezték „a betsületes mester emberek" neveit, akik elkészítették a remeket, azaz „megremekeztek".

246 A céh keltezés nélküli névjegyzéke 26 takácsmester nevét tartalmazza, akik közül kettő peremartoni, 14 berhidai, négy kiskovácsi, öt pedig ősi volt, azaz külső mester.

247 A takácsok közgyülekezetében 1868. november l-jén meghatározták az 1869. január l-jétől érvényes munkakészítési díjakat.

248 A peremarton-berhida-kiskovácsi takácscéh is nyomtatott szabaduló levelet vagy vándorló levelet adott a céhlegényeknek.

249 Késmárky szolgabíró 1830. szeptember 5-én hirdette ki a helytartótanács rendeletét, miszerint a kuntsaft levelek megszűnnek, helyette a vándorló mesterlegények nyomtatott vándorló könyvet kapnak, amelybe bejegyzik a vándorlási időt és útlevél gyanánt is szolgál.

250 1857-ben és 1858-ban a négy kántorra 6-6 krajcárt fizettek a takácsmesterek.

251 1863-ban a szegények számára pénzt gyűjtöttek, amelyet kamatos kölcsönre kiadtak, 1866-ban 12 forint 60 krajcárt osztrák értékű pénzben.

252 A peremarton-berhida-kiskovácsi takácscéh 1873-ban megszűnt, és átalakult ipartársulattá. Ez alkalommal felvett leltára hat darab lámpást, egy zászlót, két darab pecsétnyomót, egy Szent Mihály lovát, egy céhládát, egy korsót, egy hosszú padot tartalmazott összesen 188 forint értékben.

253 A peremartoni csizmadiák a csajágiakkal és a balatonfőkajáriakkal összefogva szerezték meg a céhartikulusaikat 1770-ben. „A peremartoni, csajági, balatonfőkajári csizmadiacéh artikulusai 1770. január 3. I. articulus. Minthogy minden embernek kötelessége azt hozza magával, hogy az Úr Istennek dücsősségét szüntelenül mindenek fölött fölmagasztalva, és