Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

6. Az fölleb emiétett káromkodó, átkozódó és pörlekedő személlyeket pedig mindannyiszor, a' mennyiszer tapasztalni fogja, ez aláb megírt mód szerint megbüntetni el ne mulassa, tudni illik: Valakik egymásnak lelkeket förtelmesül mívelik és (salvis auribus)

190 kuttya, disznó, menykő, ördög mívelem és több efféle ocsmán szitkokkal az adtátt, teremtettét ellmondgyák, azokat legelsőben az maga bírói házánál kalodában verettetvén, ez aláb megnevezett büntetéssel, másodszor és töbször pedig (toties quoties)

191 annyi csapásokkal, az mennyi esztendős azon személy lészen, az pölöngérben szegezvén, nyákokat vasárnapon az hadnagy által megcsapatni kemény büntetés alatt el ne mulassa. Az ki pedig tudván az illen káromkodókat és az bírónak föl nem adgya, mindazokat megtudván az bíró, hasonló büntetéssel megbüntesse. 7. Az pörlekedő, átkozódó és egymást kissebbétő emberek s asszonyoknak pedig 24 pálcacsapások általa az maga házánál rendeltessenek, hacsak maga az bíró avagy eskütt ember nem lészen, mivel ezeket (amint fölleb is már megmondatott) nem az bíró, hanem maga az uraság bünteti, s nemkülönben az hellységbéliek is, hogyha az kissebség és az böcstelenéttő szók nagy dologbul fognak állanyi. Az ki pedig az helységbéliek közül eskütt embert kissebéttene meg, annak 28 pálcacsapások az bíró által, pölöngérben szegeztetvén nyákok, rendeltessenek. 8. Noha ugyan kinek-kinek érdeme szerint, de főkép az hellységbélieknek az igazságot mindennemű dologban és kártételben, előb esküttyeivel edgyüt azt jól megvisgálván és megítélvén, igazán kiszolgáltatni tartozzék. Más egyéb bírságolásban és pénzbéli büntetésben pedig senkit akárminémű dologban is 8 garasnál fölleb nékie megbüntetnyi edgyütt az több esküttekkel nem lészen szabad, mert ha töbre s nagyob büntetésre általok érdemesnek ítéltetett az illyetén személly, tehát akkor tartozik az bíró az földesuraságnak megjelenteni, aholy is érdeme szerint meg fog büntetődnyi. 9. Kivévén az gyűléshirdetésnek rendit és módgyát, melyet is két forént bírság alatt szabad lészen hirdettetni, és az kik fejességbül vagy készakarva való eltökéllett szándékbul ezen parancsolattyát megvetnék, azokon mindanyiszor bírói hatalmával meg is vennyi. 10. Az mi pedig ezen hellységnek jövödelmét illeti, azt jó gondviselése alatt oltalmaznyi és az szükségnek idején, ami illendő parancsolattya hozza magával, igazán kiszolgáltatni, s kiszolgáltatván pedig az töb eskütteknek számban beadni köteleztetik. 11. Az falu pöcséttyével soha egyedül akármelly levelet is signálni, vagyis megpöcsételni bírói tisztének elvesztése alatt nem lészen szabad, hacsak legaláb két, három eskütt véle jelen nem lészen. 12. Úgy minden királyi és földesurasági parancsolatokban, az fuvarozást is, lelkiismerete szerint legkisseb emberi tekéntetet és attyafiságot abban nem nézvén kiszolgáltasson, és alatta lévő kissbírájával minden böcsülettel végben vitessen. 13. Ezen punctumokat pedig esztendőben négyszer, úgymint az négy kántor vasárnapokon, előb gyűlést hirdettetvén, az nótáriussal ellolvastatnyi tartozik az helségbélliek előtt, hogy tudhassák mind azok, mind pedig az bíró (úgy az esküttek is néműnemű őket illető dolgokban) magokat mihez tartani és kötelességeket annál helessebben véghez vinni, annak utánna pedig visszatévén ezen levelet az falu ládájában, tartozik jól gondgyát viselnyi.